A gyarapodás alapszabályai amit mindenki titokként kezel.

Nem különösebben nagy azoknak a száma Magyarországon akik szeretnének mélyebbre ásni az anyagi jólét megteremtésének alapféltéléleit tartalmazó könyvbe, és nem is igazán létezik ilyen könyv a piacon.
Az anyagi jólétet ígérő könyvek, CD-sorozatok, és előadások sokféle dologgal foglalkoznak a megfelelő tőzsdei befektetésektől kezdve a pénz kezelésén át a biztosnak mondott üzletekig és valami részben arra is fényt derítenek, hogy milyen emberekkel foglalkozzunk, akik potenciális vevők lehetnek, és nekünk magunknak milyen hozzá állást kell tanúsítanunk a vásárlók felé vagy az értékesítésre szánt áru felé.
Legtöbb esetben arra derítenek fényt, hogy ha nem vagyunk feltétlen rajongói vagy imádói ezeknek akkor nem vagyunk jó üzletemberek.
Igen ám, de ennek ellenére, azok akik egy-két évtizedet eltöltenek akár MLM rendszerű üzletekben vagy biztosítást árulnak, vagy egyéb terméket, és kevesebbet keresnek, mint egy parkettás, pedig mindent megtesznek amit nekik tanítottak, és azt is amit tapasztaltak, mégsem tudnak áttörni egy plafont, ami megakadályozza őket abban, hogy olyan pénzösszegek jelenjenek meg a bankszámlájukon ami mellett nyugodtan és békésen tudnának gondolni a családjuk jövőjére, ezért igen csalódottak, és nem értik, nem tudják, hogy hol a hiba.
A hiba, bármely üzleti területről vagy munka végzésről vagy vállalkozás vezetésről is legyen szó, a legtöbb esetben nem a szabályok betartásának a hiánya, hiszen annyi, de annyi szempont és embertípus létezik, hogy nyugodtan lehet egész nap válaszolgatni a sikertelenség okairól feltett kérdésekre és lehet okozni a kisebbrendűség érzés vagy az alkalmatlanság érzést, hogy: Biztos nem csináltad teljes erőbedobásból, vagy nem csináltad teljesen szabályosan, vagy nem veszed komolyan ezt az egészet.... stb.
A tartósan fennálló sikertelenség okai lehetnek személyes jellegűek is, de lehet hiba a környezettben amit nem vesz észre az ember.
Talán a legjobban úgy írhatnám le a dolgot, hogy az ember az autójával sáros talajon kénytelen áthajtani, és hiába nyomja a pedált, vagy hiába vált a legerősebb fokozatba, hiába csinált olajcserét, hiába mosta le az autót, hogy szép legyen, vagy hiába tankolta a legjobb üzemanyagot, a sár úgy fogja a kerekeket, hogy ha izzik a motor és az ember mindent megtesz is ami tőle telhet, mégsem tud előre menni. Gondolom ismerős a helyzet. Nem titok, hogy vannak olyan olyan dolgok amik látszólag nincsenek összefüggésben az ember különféle ügyeivel, mégis közvetetten elő tudják segíteni az előre jutását.
Mivel a föld nem csak úgy van magától és az ember nem az evolúció vak véletlenének tökéletes és utánozhatatlanul összetett terméke, hanem oka van az anyagi világ létezésének és az ember létezésének is. Kezdete van mindennek, és folyamata, és majd egyszer belefut a kiteljesedés végcéljába. Nem is egy, hanem sok száz ezer olyan üzletember, munkás, vagy éppen hajléktalan tudja elérni az anyagi gyarapodás fő sodrának magával ragadó erejét, ahol már nem kell erőlködni a bevételek növekedéséért, hanem az életüket és a tevékenységüket harmonizálják ezzel a fő sodrással, és ami eddig mindig visszalökte őket a sáros, sekély anyagiakat nyújtó partszakaszra, most az viszi őket előre.
Mindig vannak divatos világnézetek és mindig vannak divatos meggazdagodási módszerek. Sok oktató mégis panaszkodik, hogy a hallgatóknak csak a három százaléka képes jól hasznosítani a „tananyagot” és sikeresen alkalmazni. Miért? Mert nincs mögöttük az a háttértámogatás, amit csak Isten tud nyújtani a számukra. Ő az aki mindent megtervezett és kitalált. Az ő vállalkozása az egész látható világ. Ha tehát az ő céljaival ellentétesen cselekszik az ember, vagy nem kapcsolódik sehol sem az ember élete az ő akaratával és munkájával akkor legfeljebb akaratunk ellenére kerülhetünk a megfelelő anyagi ellátás birtokába.

https://www.ujexodus.hu/tanulmany/lehetnek_e_gazdagok_a_keresztenyek

Ruff Tibor

Lehetnek-e gazdagok a keresztények?

Hogyan viszonyul Isten az anyagi értékekhez, a pénzhez, a vagyonhoz? Mi a véleménye a gazdaságról és a gazdagságról? Vajon lehetnek-e a hívők gazdagok, vagy a Szentírás valóban a szegénységet tartja számukra követendőnek inkább? Kiknek kell finanszírozniuk az egyház működését és hogyan? Milyen a viszony az egyházak, a demokratikus kapitalizmus és a globalizáció jelene között? Mi erről a világi közgazdászok véleménye – és mi áll az Írásokban? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a következő oldalakon.

A világ legtöbb más vallásával ellentétben a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás egyedülálló abban, hogy az anyagi világhoz pozitívan viszonyul. Jahve Elóhím, a zsidók és a keresztények Istene, amikor szavával megteremti a jelenlegi világmindenséget, annak egyes elemeit rendre akaratával összhangban lévőnek, azaz jónak minősíti; majd befejezve a Teremtés művét "látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, íme, igen jó" (1Móz 1:31).

Ezzel szemben a legtöbb nagy pogány vallás, sőt vallásos filozófia kisebb-nagyobb mértékben ellenségesen viszonyul az anyagi világhoz, abban mintegy a szellemi szféra fő ellenségét vagy legalábbis megismerésének akadályozóját látva. Tőlünk távolabb például a hatalmas területet uraló hindu-buddhista világnézet szerint a látható valóság csak látszat, amelyet a szenvedés – mely szintén nem valóság – mindörökké jellemez, s az emberi szellem fő célja, hogy ezt felismerve kiemelkedjen, és valahogy megszabaduljon a világ, azaz a látszat fogságából. De a témánk szempontjából most jóval fontosabb, az európai civilizációt alakító görög filozófiák egy része hasonlóképpen negatív álláspontra helyezkedett az anyagi valósággal szemben.

A materiális, fizikai realitás pozitív felfogásából fakad viszont a minden vallás közül egyedül a zsidó-keresztény kinyilatkoztatásra jellemző hit a test feltámadásában, amely szerint valamennyi, a Földön valaha is élt ember fizikai testben fel fog támadni a történelem egy meghatározott időpontjában, majd ebben a formájában örökké fog létezni egy szintén fizikai értelemben újjáteremtett, jövőbeli világmindenségben (ólám haba: eljövendő világ), vagy örök boldogságban, vagy örök gyötrelemben. "A Misna [a judaista vallás alapjául szolgáló egyik rabbinikus irat] azoktól, akik tagadják a feltámadást, még az eljövendő világban való részesülést is megtagadja" – hívja fel a figyelmet E. E. Urbach, a zsidó vallástudomány jeles tudósa (The Sages. Their Concepts and Beliefs. I–II., Jerusalem, 1987). A zsidóság eredeti hite szerint tehát a test feltámadásában nem hívők nem is üdvözülhetnek. A kereszténységben alapvető Apostoli Hitvallásban szintén szerepel, hogy "hiszek a test feltámadásában" (jóllehet a "Hiszekegy" legtöbb elmondója ma már talán nem is érti, mit mond ki ezzel), így ez az újszövetségi hitben is üdvösségi feltétel.

Urbach azt is kiemeli, hogy ez a hit semmilyen módon nem hozható közös nevezőre a pogány vallások üdvözülésfelfogásával, mert azokban az üdvösség lényege az, hogy a szellem és a lélek végleg megszabaduljon az anyagi test "börtönéből"; míg a zsidó-keresztény meggyőződés szerint a végső boldogság állapota éppen ennek az ellenkezője: a szellem és a lélek végérvényes visszatérése az ez által örökre megdicsőülő testbe. "A későbbi utalások a léleknek a testbe való viszszatérésére, amely feléled, és a hit, amely a lélek és a test egységén alapul, semmilyen módon nem közvetíthető a lélek halhatatlanságára összpontosító hellenisztikus elképzelésekkel. A későbbi gondolkodás a lélek és a test abszolút ellentétén alapul, ahol az utóbbi csak egy börtön, amelyből a lélek kiszabadulni vágyakozik. Ez az elmélet a lélekvándorlás platonikus mítoszából ered…" – írja Urbach. Ez a feloldhatatlan ellentét a zsidó–keresztény hit és a pogány elképzelések között szintén abból a még gyökeresebb eltérésből fakad, amelyet fentebb említettünk: míg a Szentírás kinyilatkoztatása a Teremtéstől fogva pozitívan viszonyul az anyagvilághoz, addig az uralkodó pogány vallások, filozófiák legnagyobb része a szellem és lélek börtönének látja azt, ahonnan a legjobb mielőbb megszabadulni.

Elárultuk a Földet

A korai kereszténység hamar önmagán belül is konfliktusba keveredett e kérdéseket illetően, ugyanis az I. században még domináns, eredeti zsidó-keresztény értelmezéssel szemben a pogány háttérből megtérők sokasága önkéntelenül is magával hozta régi felfogását; s így rövidesen megindult a teológiában az anyag- és testellenes, újplatonikus, sztoikus, cinikus eredetű filozófiai eszmék, értelmezések térhódítása. Tertullianus egyháztanító a II–III. század fordulóján már elkeseredett küzdelmet folytatott azok ellen, akik a holtak feltámadásának hitét "imaginárius jelzéssé facsarják ki", megtagadva annak szó szerinti értelmezését. A kereszténységbe fokozatosan beszivárgott az anyag- és testellenes, pogány aszketizmusra hajló gondolkodásmód és érzület; és jóllehet a keresztény egyházak hivatalosan elvileg mindmáig nem tagadták meg a Teremtés jó voltába, sem a test feltámadásába vetett hitet, az évszázadok alatt gyakorlatilag mégis elfogadták a pogány filozófiák negativizmusát ezen a területen.

A "pogány világ" utolsó nagy szellemi offenzíváját jelentő, mégis a korai kereszténységre – mindmáig – a legnagyobb befolyást gyakorló filozófiai irányzat, az újplatonizmus szerint az Istenből kiáradás (emanáció) útján származó lelkek útjuk legalacsonyabb és legsötétebb állomását érik el, amikor emberi testbe, vagyis az anyagi világba költöznek, ezért a legfontosabb életcél már a földi élet során, majd a halál után végleg kiszabadulni ebből, és Istenhez visszaemelkedni. A sztoikusok azt tanították, hogy a szenvedés a kielégítetlen kívánságok miatt lép fel, és ennek megoldása nem a kívánságok kielégítése, hanem megszüntetésük, a szenvedélymentes, vágymentes állapot (apatheia), amely így a szenvedés megszűnéséhez is vezet, amit a boldogsággal azonosítottak. Ezek a világnézeti koncepciók szinte észrevétlenül vették át az eredeti biblikus látásmód helyét a kereszténységben, sőt ma is kevesen veszik észre, hogy ezek – némi látszólagos, formai, külső hasonlóság ellenére – valójában lényegileg idegenek a krisztusi hittől.

Az első századokban még éles konfliktus állt fenn az említett ellentétes világnézetek között a kereszténységen belül. Az anyag- és testellenes pogány szemléletmód különböző formái a gnószticizmus zavaros elegyében igyekeztek közös frontot alkotni az anyag és a test – már elvégzett és majdan teljességre is jutó – megváltását képviselő kereszténységgel szemben. A gnózis legpregnánsabb tanítása annyira lehetetlennek tartotta a szellemi és az anyagi valóság egyesülését, megbarátkozását, hogy azt állította: Jézus valóban Isten Fia, Messiás, és maga az Ige ugyan, de éppen ezért lehetetlen, teljes képtelenség, hogy emberi hús-vér testben megjelenhetett és szenvedhetett volna. Szerintük csak úgynevezett látszattestben vagy angyali testben volt közöttünk valójában, s így szenvedése, halála is csak látszólagos lehetett. Hogy az anyag- és testellenes látásmód e gondolati fókuszpontja mennyire ellentétes volt az apostolok tanításával, azt János apostol – valószínűleg épp a gnósztikusokkal szemben megfogalmazott – mondatai jól megvilágítják: "Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: amelyik szellem Jézust testben [szarx = szenvedésnek kitett, emberi, hús-vér test] megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van; és amelyik szellem nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már." (1Jn 4:2–3) Eszerint ez a kérdés az igaz vagy a hamis hit közötti legfőbb, központi fontosságú próbakő, amelynek segítségével meg lehet állapítani az ördögtől avagy Istentől származó tanok igazi eredetét. Nem egy mellékes dologról van tehát szó!

A század másik nagy szakadár irányzata, a markionizmus pedig – hasonlóan a legtöbb gnósztikus irányzathoz – egyenesen odáig ment mindebben, hogy az Ószövetség, a zsidók teremtő Istenét gonosz és kegyetlen istenségnek (démiurgosznak vagy gonosz angyalnak) nyilvánította, magát a teremtett anyagvilágot pedig egy gonosz műnek, és azt állította, hogy a valódi, "keresztény" Isten, Jézus Krisztus Atyja nem azonos az ószövetségi Jahve Elóhímmal. Markión az Ószövetséget nem is tekintette Szentírásnak, és az Újszövetség legtöbb részét is elvetette. Bár az egyház hosszú és kimerítő küzdelemben doktrinálisan kivetette magából Markión tévelygését, számos vallástörténész kimutatta, hogy az ügyesen visszaosont a hivatalos egyház hátsó bejáratán, és finomabb formában, észrevétlenül beépült a kereszténységbe az olyan, máig gyakran hallható felfogások – néha szinte csak hangulatok – formájában, amelyek szerint "az Ószövetség Istene kemény, szigorú, míg az Újszövetségé irgalmas és szerető" (mintha bizony nem ugyanarról a változhatatlan Istenről lenne szó). De ilyen rejtett markionizmus, pogányság az anyagi világgal és a testtel szemben negatív álláspontra helyezkedő, elutasító magatartás, keresztény(nek nevezett) felfogás is.

A lutheránus lelkészcsaládból származó Nietzsche, a történelmi kereszténység legerőteljesebb kritikusa a keresztényeket alapvetően azzal vádolta, hogy azért nem lehet helyes a hitük, mert "elárulják a Földet". El kell ismerni, hogy az 1900 éves európai, történelmi kereszténységet illetően Nietzschének sok tekintetben igaza volt. A kereszténységben tovább élő markionita-gnósztikus-újplatonikus-sztoikus anyag- és testellenesség valóban a Föld elárulása. A német gondolkodó csak abban tévedett, hogy ezt azonosította az eredeti kereszténységgel. Azt azonban helyesen ismerte fel, hogy az általa kereszténynek vélt mentalitás halálra van ítélve az európai civilizáció történelmében – illetve halála az ő korára valójában már be is következett.

Friedrich Nietzsche. Az evangélikus lelkészcsalád fia csalódott a kereszténység értékeiben

Az igazi krisztushit legfőbb célja ugyanis nem a világból való elmenekülés (eszképizmus) valamiféle szellemi birodalom nevében, hanem éppen fordítva, a világ aktív megváltoztatása és felemelése az Istentől származó Szent Szellem által, aki lejött erre a Földre, hogy ebben segítsen, majd pedig a szintén ide visszatérő Messiás által. A "Miatyánk" szerint: "Atyánk, aki a mennyekben vagy, legyen szent a Neved, jöjjön el a királyságod, valósuljon meg az akaratod a Földön is ugyanúgy, ahogyan a mennyben!" Ez a hit eredeti tartalma – s ahol ezt viszszafordítják, elhomályosítják, ott János apostol szerint az antikrisztus szellemének befolyása érvényesül, bármennyire is a kereszténység neve alatt zajlik mindez. Ez az ima nem azt kéri, hogy "hadd menjünk fel Hozzád a mennybe minél előbb erről a gonosz Földről".

Az Újszövetség nem önálló mű. Ezért nem tartalmaz minden kulcsot önmaga értelmezéséhez. Emiatt szövege többféle világnézeti szemüvegen, hálón, "mátrixon" át is nézhető és magyarázható, s ezeknek megfelelően más és más képet ad a kereszténységről. Egyetlen valóban helyes megértése azonban akkor érhető el, ha az Ószövetség segítségével értelmezzük, hiszen arra épült, és nem a pogány filozófiákra – minden ellenkező híreszteléssel szemben. Az Újszövetség azért is nem alkot önálló rendszert, mert Isten szándéka szerint az ószövetségi kinyilatkoztatás folytatása. A kereszténységben máig tovább élő, rejtett gnószticizmus lényege éppen abban áll, hogy az Újszövetséget 1900 éve a görög filozófiák és a pogány vallási felfogások szemüvegén, világnézeti hálóján át szemlélik, és azok gondolati mátrixába rendezve értelmezik, elszakítva az ószövetségi kinyilatkoztatástól és szembeállítva azzal. Még az egyes kulcsszavak jelentésén, a fogalmakon is a leggyakrabban mást értünk emiatt, mint azok – többnyire zsidó – leírói. Így ez a hamis értelmezés ennyi idő után ma már zsigeri-érzelmi szintig, öntudatlan mélységekig lehatolt az európai civilizáció tagjaiban. Ez számukra a kereszténység. Sokakban már az az állítás is, amelyet fentebb tettem, miszerint az Újszövetséget az Ószövetségen keresztül kell értelmezni, öntudatlan, zsigeri ellenszenvet, tiltakozást ébreszt. Ez a lappangó markionizmus szelleme. Holott a fentebb említett kiindulópont magától értetődő evidencia.

Korunk legnagyobb teológiai feladata továbbra is a kereszténység újraértelmezése, visszahelyezése az eredeti, Istentől származó ószövetségi "értelmezési mátrixába", megtisztítása minden rárakódott pogány felfogástól, és az Újszövetség helyes megértése. Ehhez kívánok hozzájárulni az alábbiakban az anyagi élet, a pénz, a gazdagság újszövetségi tanítását keresve.

Három gazdag ember Istene

A történelmi kereszténység még ma is széles körben elterjedt, Európában mélyen begyökeresedett általános képe az anyagi életről, a pénzről, a gazdaságról és gazdagságról az – hűen markionita hagyományához –, hogy mindez valami piszkos dolog; az anyagi életről kereszténynek beszélni kellemetlen, feszélyező, illetlen, sőt bűn; a gazdagság negatív valóság; a keresztény embernek erkölcsi kötelessége szegénynek maradni. Ezen a képen csak a főként angolszász protestáns, kapitalista (mindkét szó sokakban szintén azonnal negatív érzelmi húrokat pendít meg) keresztény irányzatok árnyalnak valamennyit – ezekről később lesz szó –, ám itt Kelet-Európában nem mondhatni, hogy az ő nézeteik uralkodók vagy akár csak szélesebb körben ismertek lennének.

A teremtett világ a Biblia szerint eredendoen jó

Pedig, mint láttuk, a teremtett világ a Biblia szerint eredendően jó, és ezt a tulajdonságát még a benne érvényesülő szatanisztikus befolyás hatására sem vesztette el. Az anyagi valóság és az anyagi jellegű értékek a Szentírás eredeti tanítása szerint pozitívak. A zsidó-keresztény hit atyjáról, Ábrahámról feljegyzi az Ige, hogy "Ábrám pedig igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és arannyal" (1Móz 13:2), amit az isteni Szerző áldásnak minősít: "Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat [Ábrahámot], úgyhogy naggyá lett: mert adott neki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket, szamarakat." (24:35) Ábrahám ezt az áldást továbbadta fiának, Izsáknak, aki "vetett… azon a földön, és lett neki százannyija, mert megáldá őt az Úr. És gyarapodék az a férfiú, és elébb-elébb megy vala a gyarapodásban, mígnem igen naggyá lőn. És vala neki apró és öreg barma és sok cselédje, s irigykedének ezért reá a filiszteusok." (26:12–14) Ő is ráhelyezte fiára, Jákobra Ábrahám áldását imájával, amelynek hatására "felette igen meggazdagodék a férfiú [Jákob] ; és vala néki sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara." (30:43)

Isten egyik neve a Szentírásban mindvégig: Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Három általa dúsgazdaggá tett ember Istene. Ő pedig soha nem változik meg.

Jóbról – Ábrahám oldalági rokonáról – ekként ír a Biblia: "Az Úr pedig jobban megáldá a Jób életének végét, mint kezdetét, mert lőn néki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara. És lőn néki hét fia és három leánya…" (Jób 42: 12–13) Egyértelműen kijelenthetjük tehát, hogy az áldás szó bibliai tartalmába beletartozik az anyagi gazdagság, gyarapodás, bővölködés fogalma is, mégpedig mint pozitív valóság.

Jézus arra figyelmeztet, hogy az Ószövetség Isten ihletett Igéje, amely érvényben marad, amíg a világ fennáll, s amelyet az Újszövetség sem érvénytelenít: "Ne gondoljátok, hogy eltörölni jöttem a Törvényt vagy a Prófétákat: nem azért jöttem, hogy eltöröljem, hanem hogy teljessé tegyem őket. Mert úgy van, ahogy mondom nektek: ameddig az ég és a föld meg nem semmisül, egyetlen »i« betű vagy egyetlen írásjel sem tűnik el a Törvényből, amíg az egész meg nem valósul!" (Mt 5:17–18)

Nos, ez a Törvény közelebbről is részletezi Mózes 5. könyve 28. fejezetében az Istentől származó áldás fogalmát, amely szerint az magában foglalja az ember anyagi életének minden területére kiterjedő, bőséges ellátás, megelégedettség állapotát, sőt a szükséges felett jelentkező felesleg birtoklását. Ugyanebben a fejezetben Isten az átok jelenlétének jeleit is felsorolja. Ezek között szerepel a szegénység, a szűkölködés is.

Ettől a szemlélettől az Ószövetség sehol nem tér el. Dávid is kiemeli énekeiben, hogy a Törvényt kedvelő ember "minden munkájában jó szerencsés lesz" (Zsolt 1:3); valamint a Zsoltárokban önmagát kijelentő Isten közli, hogy "enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken" (50:10), amit Aggeus prófétánál még így egészít ki: "Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura." (2:8) Istent magát is gazdagként – a leggazdagabbként – mutatja be a Szentírás.

Az áldás

"Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát, amelyeket én parancsolok ma néked: akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az Úr, a te Istened; és reád szállanak mindez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára.
Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőben.
Áldott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, és a te barmodnak gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése.
Áldott lesz a te kosarad és a te sütőteknőd.
Áldott leszel bejöttödben, és áldott leszel kimentedben. (…)
Áldást parancsol melléd az Úr a te csűreidben és mindenben, amire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. (…)
És bővölködővé tesz téged az Úr minden jóban: a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében (…)
Megnyitja neked az Úr az ő drága kincsesházát, az eget, hogy esőt adjon a te földednek alkalmas időben, és megáldja kezednek minden munkáját, és kölcsönt adsz sok népnek, te pedig nem veszel kölcsönt. És fejjé tesz téged az Úr, és nem farokká, és mindinkább feljebbvaló leszel, és nem alábbvaló, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek parancsolataira…"

(Mózes 5. könyve 28:1–14)

Salamon – akit Isten túláradóan nagy gazdagsággal áldott meg, mivel bölcsességet kért Istentől –, hasonlóképpen vélekedik: "Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi sem szerez bántást." (Péld 10:22) Nézete szerint "a bölcseknek ékességük az ő gazdagságuk" (14:24). A példákat végtelen hosszan lehetne még sorolni.

Természetesen az Ószövetség ismeri a rossz módon szerzett vagy használt gazdagságot és a jómód miatt eltorzult személyiségű gazdagok jelenségét is. Ennek a problémának a gyökerét azonban nem magában a gazdagságban, Isten áldásában, hanem az ahhoz való rossz viszonyulásban, a bűnben, a szennyezett motivációkban látja. Ezért az Izraelnek adott kinyilatkoztatás sohasem a jólét, hanem a bűn és a torzulások ellen hadakozik; és nem helyezi bűntudat alá a gazdagokat csak azért, mert gazdagok. Mindennek egészen biztosan szerepe volt abban, hogy a zsidóság máig többnyire pozitívan viszonyul az anyagi gyarapodáshoz, és a hamis bűntudat a történelem során általában nem akadályozta abban, hogy ezt igyekezzen is megvalósítani, megélni.

Salamonnál gazdagabbak

"Mindezt eddig is tudtuk, ámde az Újszövetség nem ezt tanítja, hanem a szegénységet hirdeti!" – vetik mindennek ellenébe a "markionita kereszténység" képviselői. Valóban így lenne? Ha közelebbről és őszintén megvizsgáljuk az Újszövetség ezzel kapcsolatos tanítását, kiderül, hogy ez a nézet távolról sem igaz.

Hivatkozni szoktak például arra a részre, amikor Jézus kiküldi a tanítványokat: "Erőtleneket gyógyítsatok, halottakat támasszatok, leprásokat tisztítsatok, démonokat űzzetek! Ajándékba kaptátok, ajándékba adjátok! Ne szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt erszényetekbe! Ne vigyetek az útra se poggyászt, se két ruhát vagy sarut, se vándorbotot: mert méltó a munkás az ételére." (Mt 10:8–10) Ez az úgynevezett "evangéliumi szegénység" ideálját alátámasztó egyik legalapvetőbb bibliai hely. Arról azonban sokan elfeledkeznek, hogy Jézus később – az utolsó vacsorán – rákérdezett, hogyan is alakult a tanítványok anyagi állapota ebben az időszakban: "Majd azt mondta nekik: »Mikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, valamit is nélkülöztetek-e?« Mire azok: »Semmit!«" (Lk 22:35) A tanítványok meglepő tapasztalata tehát az volt, hogy semmiben nem szenvedtek szükséget: Isten természetfeletti gondviselése minden területen betöltötte szükségleteiket. Ez pedig nem a szegénység állapota. Ráadásul Jézus így folytatta, módosítva kiküldetésük jellegét a jövőre nézve: "Most viszont, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is…!" (36–37. v.) A keresztény misszió jelenleg aktuális kiküldetési parancsa tehát ez, és nem az előbbi.

Az átok

"Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelését, amelyeket én parancsolok ma neked: reád jönnek mindez átkok, és megteljesednek rajtad.
Átkozott leszel a városban, és átkozott a mezőn.
Átkozott lesz a te kosarad és a te sütőteknőd.
Átkozott lesz a te méhednek gyümölcse és a te földednek gyümölcse, a te teheneidnek fajzása és a te juhaidnak ellése.
Átkozott leszel bejöttödben, és átkozott leszel kimentedben.
Bocsát az Úr terád átkot, bomlást és romlást mindenben, amit kezdesz vagy cselekszel…
…és szerencsétlen leszel a te útjaidban, sőt elnyomott és kifosztott leszel minden időben, és nem lesz, aki megszabadítson. Feleséget jegyzel magadnak, de más férfi hál azzal; házat építesz, de nem laksz benne; szőlőt ültetsz, de nem veszed annak hasznát. A te ökröd szemed előtt vágatik le, de nem eszel abból; a te szamarad elragadtatik előled, és nem tér vissza hozzád; a te juhaid ellenségeidnek adatnak, és nem lesz, aki megszabadítson. (…)
A te földednek gyümölcsét és minden fáradságos szerzeményedet oly nép emészti fel, amelyet nem ismertél, sőt elnyomott és megnyomorított leszel minden időben. (…)
Sok magot viszel ki a mezőre, de keveset takarsz be, mert felemészti azt a sáska.
Szőlőket ültetsz és míveled azokat, de bort nem iszol, meg sem szeded, mert elemészti azokat a féreg.
Olajfáid lesznek minden határodban, de nem kened magadat olajjal, mert olajfádnak gyümölcse lehull. (…)
Minden fádat és földednek minden gyümölcsét megemészti a sáska.
A jövevény, aki közötted van, feljebb-feljebb emelkedik feletted, te pedig alább-alább szállasz. Ő fog neked kölcsönt adni, és nem te kölcsönzöl néki; ő fej lesz, te pedig farok leszel. (…)
Amiatt, hogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel és jó szívvel, mindennel bővölködvén: szolgálod majd a te ellenségeidet, akiket rád bocsát az Úr, éhen és szomjan, mindennek szűkében…"

(Mózes 5. könyve 28:15–48)

A világhírű gyógyító evangélistanő, Kathryn Kuhlman életrajza tartalmazza azt a mulatságos epizódot, amely szerint Kuhlmannak két teljesen azonos szabású ruhát kellett csináltatnia ugyanabból az anyagból, mivel egyes evangéliumi gyülekezetekben akkoriban csak akkor fogadták el az evangélisták szolgálatát igaznak, ha mindössze egy ruhájuk volt. Hölgy létére kissé kellemetlennek találta volna, hogy egy héten át minden napot ugyanabban a ruhában töltsön, ezért kénytelen volt ekként kifogni a Szentírás félreértelmezéséből fakadó sajátos tradíción.

Egy másik, az "evangéliumi szegénység" követelménye kapcsán gyakran hivatkozott rész a gazdag ifjú esete, aki nem követi Jézust, jóllehet vágyna erre, mert nagy vagyonát sajnálja szétosztani a szegények között. Jézus azzal kommentálja rossz döntését, hogy felsóhajt: "Milyen nehezen mennek be a gazdagok Isten országába!" Már az is figyelemre méltó, hogy a tanítványok Jézusnak e kijelentésén nagyon megdöbbennek (pedig ez a mondat a vele való hároméves együttlétük utolsó heteiben hangzik el, tehát ha Jézus minduntalan a szegénységet hirdette volna, már nem kellett volna meglepődniük).

Jézus ekkor pontosítja állítását. "A tanítványok megütköztek a szavain. Jézus azonban újra megszólalt, és ezt mondta nekik: »Fiaim, milyen nehéz azoknak, akik a gazdagságban bíznak, Isten királyságába bejutni! Könnyebb a tevének átjutni a tű fokán, mint a gazdagnak bemennie Isten királyságába!«" (Mk 10:24–25) Második válaszában Jézus a megütközött tanítványoknak pontosabban kifejti, hogy az Isten országába való belépésben nem magának a gazdagságnak, tehát a vagyon puszta birtoklásának ténye, hanem a gazdagságba vetett bizalom az akadályozó szellemi tényező (amely természetesen erőteljesebben jelentkezhet a gazdagoknál, mint a szegényeknél). Ez pedig óriási különbség.

Még figyelemreméltóbb, hogy ugyanebben a beszélgetésben mit válaszol a Mester Péter kérdésére, akit éppen a fenti jelenet gondolkodtatott el: "Megszólalt Péter, és ezt mondta neki: »Íme, mi mindent hátrahagytunk, és követtünk téged.« Jézus így válaszolt: »Úgy van, ahogy mondom nektek: senki sincs, aki elhagyta házát, fivéreit és nőtestvéreit, vagy apját, anyját, gyermekeit, szántóföldjét értem és az evangéliumért, és ne kapná vissza a százszorosát már most, ebben az időben: házakat, fivéreket és nővéreket, anyát, szántóföldeket – bár üldöztetések közepette! –, az eljövendő világkorszakban pedig örök életet. De sok elsőből utolsó lesz, és az utolsókból elsők!«" (28–31. v.) Itt Jézus egészen nyíltan és világosan kijelenti, hogy az Őt követők, az evangéliumért anyagi áldozatot vállalók már ebben az időben – tehát ezen a világon, hiszen üldöztetések a mennyben már nem lesznek – a százszorosát kapják vissza annak, amit Isten munkájáért feladtak! És ez az anyagi javakra is vonatkozik (szántóföldek, házak); valamint azt is világossá teszi, hogy ezek birtoklása nem fosztja meg őket az örök élet birtokbavételétől az eljövendő világban. Közelebbről megnézve tehát ez a történet sem a szegénységet hirdeti Krisztus tanítványai számára; bár bizonyos szempontból persze érthető, ha az 1900 éve a zsigerekbe-érzelmekbe szívódott "markionita kereszténység" nehezen engedi meg az Újszövetség eredeti üzenetének áttörését és egy olyan hamisítatlanul zsidó Jézus-kép érvényesülését, aki elítélte ugyan a telhetetlenséget, a pénzközpontúságot és más torz magatartásokat, de tanítványainak megmutatta az utat a helyes módon történő meggazdagodás, az Ábrahám bőséges áldása felé – amelyben egyébként maga is élt.

A Hegyi Beszéd is világossá teszi mindezt, ahol Jézus arról tanít, hogy az ember nem szolgálhatja egyszerre Istent és a Mammont. A görög szöveg egyébként nem tiltást fejez ki, hanem lehetetlenséget, képtelenséget: "Nem vagytok képesek [u dünaszthe] Istent is, és a Mammont is szolgálni." (Mt 6:24) Ezért természetesen Isten szolgálatát kell választanunk. Ám, ha ezt megtesszük, Jézus nem a szegénység perspektíváját ecseteli számunkra. Hasonlatai közül, amelyeket a tanítványok ellátásával kapcsolatban ekkor mond, különösen a ruházkodásra vonatkozó nyit tág teret a fantáziának: "A ruha miatt is mit aggódtok? Vegyétek észre a mezőn a liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, nem szőnek! De azt mondom nektek: Salamon dicsősége teljében sem öltözködött úgy, mint egy ezek közül! És ha Isten azt a mezei virágot, amely ma még virul, de holnap már a kemencébe dobják, így öltözteti, titeket nem sokkal inkább, kishitűek?!" (28–30. v.) Eszerint a gazdagság matematikai viszonyai a tanítványok öltözködésében a következők szerint alakulnak: Salamon

Jézus így folytatta: "Ne aggodalmaskodjatok tehát, ne mondjatok ilyeneket: »Mit együnk?«; »Mit igyunk?«; vagy: »Mit vegyünk magunkra?« Mindezeket ugyanis a nemzetekhez tartozók kérdezgetik; mert a ti mennyei Atyátok tudja, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Isten királyságát és az Ő igazságosságát – ezek a dolgok pedig mind elétek lesznek téve!" (31–33. v.) A szegénységet hirdető ferences szerzetesrend megalapításáról készült Zeffirelli-filmben, a Napfivér, Holdnővérben ezt az igehelyet úgy idézték, hogy a vége valahogy ekként szólt: "…és ezek a dolgok nem fontosak!" Jó példája ez a pogány – és abszurd – szemléletnek az európai "keresztény kultúra" történelmében.

Salamon gazdagsága

"Vala pedig mértéke az aranynak, amely esztendőnként bejő vala Salamonnak, hatszázhatvanhat talentum arany, azon kívül, amit hoznak vala a kalmárok és kereskedők; de még Arábia minden királyai és annak a földnek fejedelmei is hoznak vala aranyat és ezüstöt Salamonnak.

És csináltatott Salamon király kétszáz vert pajzsot aranyból, mindegyik pajzsra hatszáz vert arany siklus ment fel; háromszáz kerek pajzsot is vert aranyból, mindegyik pajzsra háromszáz vert arany siklus megy vala, amelyeket a király helyeztete a Libanon erdejének házába.

És csináltatott a király egy nagy királyiszéket elefántcsontból, és beboríttatá azt finom arannyal. Hat lépcsője volt a széknek, és arany zsámolya a székhez erősítve, és támaszai valának mindkét felől az ülés mellett, és két oroszlán álla a karok mellett. És tizenkét oroszlán áll vala ott a hat lépcsőn mindkét felől. Senki olyat soha nem csinált egyetlen országban sem.

És Salamon királynak összes ivóedényei aranyból valának; a Libanon erdő házának is összes edényei aranyból valának; nem vala az ezüstnek semmi becse a Salamon idejében; mert hajói voltak a királynak, amelyek Társisba jártak a Hírám szolgáival együtt. Minden három esztendőben egyszer menének a hajók Társisba, honnan aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat hoznak vala.

És felülmúlta Salamon király e földnek minden királyait gazdagságban és bölcsességben. És e földnek minden királyai (…) mindnyájan ajándékot visznek vala néki, arany és ezüst edényeket, ruhákat, fegyvert, fűszerszámokat, lovakat és öszvéreket esztendőnként. És Salamonnak négyezer lóistállói, szekerei és tizenkétezer lovagjai valának (…)

És a király Jeruzsálemben olyanná tevé az ezüstöt, mint a köveket, és a cédrusfákat úgy elszaporítá, mint a vadfügefákat, amelyek növekednek a mezőségen bőséggel…"

(Krónikák 2. könyve 9:13–27)

Az Újszövetség csak az Ószövetség fényében értelmezheto helyesen

Természetesen észre kell vennünk azt is, hogy ez nem a hagyományos, materialista útja a meggazdagodásnak. Az egész kizárólag hit által működik ugyanis, természetfeletti módon. Éppen ezért elképzelhetetlen is azok számára, akik nem a bibliai hit felől közelítik meg: ők valóban csak a szegénységet tudják elképzelni ezen az úton, hiszen kikapcsolják belőle Isten természetfeletti módon érkező, ám teljesen valóságos anyagi ellátásának lehetőségét.

Mindenben, mindig, teljesen…

Lássunk még néhány példát az Újszövetségből arra, hogy vajon Isten akarata-e a keresztények életében a szegénység. Pál így ír az adakozó élet következményeiről: "Azt mondom pedig: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Ki-ki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét: hogy mindenben, mindenkor teljes elégségetek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek…" (2Kor 9:6–8) Itt több dolgot is észrevehetünk: 1. Az anyagi gyarapodás mértéke az adakozás mértékétől függ Isten természetfeletti törvénye szerint. A gazdag ifjú nem maradt volna szegény, ha mindenét elosztogatta volna, hanem általa soha nem tapasztalt ellátásba lépett volna hit által. Istent nemcsak az érdekli, adakozunk-e vagy sem, hanem az is: mennyit. 2. Pál a bőséges adakozás természetfeletti visszafizetésének mértékét pontosan meghatározza: mindenben, mindenkor teljes megelégedés, plusz bőség (a görögben ez túlcsordulást, felesleget jelent) a jótéteményekre.

Nyilvánvaló, hogy ez az Isten akarata szerinti anyagi állapot leírása minden egyes keresztény számára. "Mindenben": tehát az élet minden területén (étel, ruha, lakás, közlekedőeszköz, egyéb, a teljes megelégedéshez szükséges vagyontárgyak az egyén és családja számára); "mindenkor": tehát minden helyzetben, tartózkodási helyen, minden időben; "teljes": azaz hiánytalan, minden szükséget (a legkisebbeket is) betöltő; "megelégedés": vagyis a hiányok, hiányérzet maradéktalan megszűnése. És ezen felül még: "túlcsordulás", "felesleg" a jótettekre, azaz a szükségek hiánytalan betöltésén túl maradék képződik a szegények bőséges megsegítésére, az Isten munkájának és más jó dolgoknak a nagylelkű támogatására. Ez Isten pontos akarata minden tanítvány anyagi élete számára az újszövetségi Szentírás szerint. Jól látható az Igéből, hogy távol áll tőle a szegénység hirdetése a tanítványok számára. Az idézett páli mondat sokkal inkább a jólét, a gazdagság képét idézi fel. Ha ezt a mértéket megpróbáljuk "átszámítani" egy háromgyermekes mai magyar család szükségleteire, akkor a minimum ötszobás (inkább kertes, mint lakótelepi) tehermentes otthon és a minimum egy (de inkább két) jó minőségű autó mellett legalább havi félmillió forintos nettó összbevétellel kellene kalkulálnunk.

János, a "szeretet apostola" is megerősíti ezt 3. levelében, ahol így köszönti testvérét: "Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, amint jó dolga van a lelkednek." (2. v.) Pál pedig egy másik helyen a számára küldött ajándékot így köszöni meg (bár hangsúlyozza, hogy a szükségek közepette is megtanult megelégedettségben élni): "Megkaptam pedig mindent, és bővölködöm; beteltem, vévén Epafroditustól, amit küldöttetek, mint kedves, jó illatot, kellemes, tetsző áldozatot az Istennek. Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban." (Fil 4:18–19) Pál egyrészt kijelenti itt, hogy ő maga bővölködik. Ha a szegénység az apostolok esetében Isten tökéletes akarata lett volna, bizonnyal elutasította volna ezt az állapotot. Ezzel szemben Istennek kedves, kellemes, tetsző áldozatnak ítélte a neki adott adományt. Másodszor: a számára adakozókról azt állítja, hogy Isten minden szükségüket be fogja tölteni, az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen. Tehát – figyeljünk oda! – ismét "minden szükség betöltését" hirdeti nekik. Ennek mértékét is meghatározza: Isten gazdagságának megfelelő szinten, illetve még azon belül is: dicsőségesen. Ez nem kis mértékegység!

Talán sikerült meggyőzően érvelnünk amellett, hogy az Újszövetség eredeti látásmódjától nem idegen az anyagi értékek tisztelete és azok akár bőséges mértékű birtoklása sem; Jézus pedig nem a szegénységet hirdette tanítványainak, hanem a szegényeknek szóló örömhírt (amelynek tartalma aligha lehetett az, hogy maradjanak továbbra is ugyanolyan nincstelenek, amilyenek voltak, vagy még inkább legyenek azok). Most pedig térjünk rá a pénzzel kapcsolatos kérdésekre.

A rossz gyökere

Vajon valóban igaz, hogy a pénz a Szentírás szerint minden rossznak a gyökere? A gyakran ekként pontatlanul elhangzó idézet eredetije így hangzik: "…minden rossznak gyökere a pénz szerelme [philargüria: pénzhez való vonzódás, pénz kedvelése]". (1Tim 6:10) A különböző közgazdaságtani meghatározások szerint "a pénz általános egyenértékesként funkcionáló áru, az általános értékmérő és általános forgalmi eszköz egysége; (…) az érték önállósult dologi formája…" (Közgazdasági kislexikon, Kossuth Kiadó, 1987) A Magyar értelmező kéziszótár szerint "a pénz a gazdasági életben általános értékmérőként és csereeszközként használatos érme, bankjegy vagy államjegy". Dr. Horváth László Gazdasági fogalmak című könyvében (Építésügyi Tájékoztatási Központ, Budapest, 1987) azt mondja: "a pénz az általános egyenértékes szerepét tartósan betöltő csereeszköz". Egy másik meghatározás szerint "pénznek tekintünk minden olyan dolgot, ami a nemzetgazdaságban általános elszámolási egységként, általános fizetési eszközként és az értékmegőrzés eszközeként szolgál" (Meyer Dietmar – Solt Katalin: Makroökonómia, Aula, 1999); Paul A. Samuelson Közgazdaságtan című könyvében (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1976) pedig ez áll: "a pénz modern csereeszköz és olyan standard egység, amiben kifejezik az árakat és a tartozásokat".

A pénz tehát önmagában semleges valóság, amelynek funkciója az emberek közötti árucsere lebonyolításának megkönnyítése, s amelyet mind rossz, mind jó célra, mind rossz, mind jó módon fel lehet használni. A rossz gyökere tehát nem a pénz maga, hanem a pénz e funkciójának egészséges használatán túllépő kötődés az érték ezen "önállósult dologi formájához", az "általános egyenértékes szerepét tartósan betöltő csereeszközhöz". Ezt a vonzalmat Pál bálványimádásnak minősíti, hiszen ebben a "szerelemben" az a magatartás testesül meg, amely az anyagi javakat első helyre, Isten elé vagy mellé helyezi az ember szívében. Ezt a viszonyulást valóban mélyen elítéli az Újszövetség (és az Ószövetség is éppúgy). Ugyanakkor fontos leszögeznünk, hogy ez a jelenség nem azonos magával a gazdagsággal: szegény ember éppen úgy lehet pénzsóvárgó (ezt nagyon sok esetben tapasztaljuk is, amikor valaki a több pénztől reméli a boldogság megvalósulását), mint ahogy gazdag ember is lehet szabad a pénz szerelmétől. Jézus – mint láttuk – a gazdagságban bízók felől aggódott, hogy nem fognak bemenni az Isten országába: ez a mentalitás rokon vagy azonos a pénz szerelmével.

Ugyanezt a viszonyulást jelzi a Jézus által használt "Mammon szolgálata" kifejezés is. A valószínűleg arám eredetű mammon szó jelentése: vagyon, birtok, jólét, pénz, gazdagság, de megszemélyesített értelemben, tulajdonnévként az anyagi javak istenként való tiszteletére utal (amikor valaki ezek megszerzését élete legfőbb céljává emeli, holott életünk célja csak Isten lehetne).

Kapitalizmus és kereszténység

A keresztény teológia kevés területe van ennyire elmaradva

Michael Novak római katolikus vallású teológus és közgazdász A demokratikus kapitalizmus szelleme című könyvében (General Press, 1994), elismerve az amerikai protestantizmus rá gyakorolt hatását, erőteljes kritika alá vonja egyházának maradi és káros, kapitalizmus- és gazdaságellenes szemléletét, és megkísérli megalapítani a közgazdaságtan teológiájának tudományát "…a vallási elhivatottság zsidó és keresztény felfogásával, amely arra tanít, hogy ne meneküljünk el a világtól, hanem próbáljunk változtatni rajta. Ugyanakkor a teológiatudomány soha nem gondolta végig rendszeresen a gazdaságtörténet alapvető kérdéseit. A keresztény teológia kevés területen van ennyire elmaradva. (…) vállalati igazgatóknak, munkásoknak, műszakiaknak, tanároknak, orvosoknak és ügyvédeknek – mindenkinek szüksége van spirituális irányításra. Hogyan nyújthatná ezt a teológia, amíg nem válik éppolyan realisztikussá, mint az a munka, amit ezek az emberek végeznek?" – írja Novak.

A keresztény egyházak és a demokratikus kapitalizmus

"Az évek során fokozatosan arra a meggyőződésre jutottam, hogy a demokratikus kapitalizmus gyakorlata sokkal inkább egybehangzik a judaizmus és a kereszténység magasrendű céljaival, mint bármely más rendszer gyakorlata. A demokratikus kapitalizmus tiszteletben tartja az önnevelés és az önmeghaladás imperatívuszait. Máris sok változást hozott létre a világban, és végtelen további átalakulásra képes. Különféle okokból kifolyólag azonban a keresztény egyházaknak nem sikerült megérteniük a demokratikus kapitalizmus szellemét. Valószínűleg a világiaknak kell ezen a téren átvenniük a vezető szerepet. (…) Az egyházak nem értették meg az új gazdaságtan elveit. Hivatalosan, a teológusok száján keresztül gyakran materialistának, világiasnak és a vallásra nézve veszélyesnek bélyegezték »a kapitalizmus új szellemét« (…) A történelmi és politikai ismeretek nem sokat érnek a közgazdasági ismeretek nélkül. Ugyanakkor a teológiai hagyomány az élet egyetlen más területén sincs jobban lemaradva, mint éppen ezen a téren. Sok évszázadon át persze nem létezett közgazdaságtudomány, sem pedig folyamatos gazdasági fejlődés, így alig tűnt fel ez a hiányosság. Ma azonban botrányosnak számít. (…) A római katolikus egyház hivatalos dokumentumai, köztük a legutóbbi pápák enciklikái is olyan szellemben íródtak, mintha a demokratikus kapitalizmus nem is létezne. Az amerikai típusú társadalmakra csak elvétve történik utalás a pápai megnyilatkozásokban; ezek többnyire szigorúak, elítélőek és pontatlanok. (…) Ezek az érzések bennem is éltek. De ha az ember mindenekelőtt a szegények, az éhezők és az elnyomottak anyagi szükségleteit tartja szem előtt, nem pedig a saját érzelmeit, akkor fel kell tennie a kérdést: mi a leghatékonyabb gyakorlati módja annak, hogy a nemzetek gazdagodását elősegítsük? Mi hozza létre a gazdagságot? Rá kellett ébrednem, hogy a demokratikus szocializmus álma alsóbbrendű a demokratikus kapitalizmus álmánál, és hogy az utóbbi felsőbbrendűsége megnyilvánul a mindennapi gyakorlatban is…"

(Részletek Michael Novak A demokratikus kapitalizmus szelleme című művéből)

Miután a keresztény szolidaritástól, a szegényekkel való együttérzéstől indíttatva igyekezett a rajtuk való segítség valóságos és tartós gazdasági módszereit keresni, arra a számára is meglepő végeredményre jutott, hogy ha túllépünk a puszta képmutató érzelgősködésen, és igazi megoldást akarunk a szegénység problémájára, azt a demokratikus kapitalizmus képes a leginkább megadni – éppen az a rendszer, amelyet az egyházak nagy része inkább ördöginek hajlamos látni és láttatni (lásd a keretes részt!).

Novak vizsgálta ebből a szempontból az észak-amerikai protestáns és a dél-amerikai katolikus országok közgazdasági gondolkodásmódját, és arra a meggyőződésre jutott, hogy a latin országok szegénységéért nagymértékben a rossz gazdasági mentalitás és világnézet a felelős. Érdekes, hogy a latin-amerikai térségben a katolikus egyházon belül a legdinamikusabban növekvő szervezet az a "Regnum Christi" mozgalom, amely nagy hangsúlyt helyez a pénzügyi kérdésekre is, a fő vetélytársának tekintett neoprotestáns– evangéliumi mozgalmakhoz hasonló, új gazdaságetikát hirdet, és több milliomos vállalkozót is soraiban tudhat. (Erről bővebben lásd: Új katonák a pápa táborában Hetek, 2001. február 24.) A mozgalmat azonban egyelőre inkább ellenérzésekkel szemlélik a katolicizmuson belül.

Peter Berger, a bostoni egyetem tanára szerint a formálódó globális civilizációt négy nagy tényező alakítja ki napjainkban. Az általa "davosi kultúrának" nevezett nemzetközi üzletemberi és diplomatavilág, a kultúraformáló humán entellektüeleket összefogó "bölcsészklub-internacionalizmus" és a szintén nemzetekfeletti "McWorld-tömegkultúra" mellett a negyedik nagy globális civilizációteremtő erőnek az evangéliumi protestantizmust nevezi meg, közöttük is mindenekelőtt a pünkösdi- karizmatikus mozgalmat. "Az evangelikális protestantizmus az általa újonnan meghódított területeken felér egy kultúrforradalommal, s e tekintetben gyökeresen különbözik attól a társadalmi szereptől, amelyet származási helyén, Amerikában tölt be. …különösen fontos, hogy azt a »protestáns etikát« terjeszti el, melyet Max Weber a modern kapitalizmus genezisének lényeges alkotóelemeként írt le, vagyis a munkához való fegyelmezett, szerény és racionális viszonyt. (…) Egyértelműen elősegíti a pluralizmust, a piacgazdaságot és a demokráciát" – írja Berger (részletesebben lásd a keretes részt!).

Ki tartsa el az egyházat?

Az anyagi értékekhez – Isten teremtéséhez – újra pozitívan viszonyuló, a gnósztikus-pogány elemektől megtisztuló kereszténység másik szembetűnő sajátossága valóban az, hogy a demokratikus állami berendezkedés törvényeit is inkább tiszteletben tartja, mint a hagyományos – különösen a katolikus – gondolkodásmód, amely, úgy tűnik, a II. vatikáni zsinat után is szeretné újból feudalisztikus összekapcsolódásban látni az államot és az egyházat. Ezért az evangéliumi mozgalmak hívői, megőrizve az állam és az egyház elválasztásának demokratikus alapelvét, igyekeznek egyházaikat maguk finanszírozni, és nem a más hiten lévő polgártársaikkal tartatni el saját gyülekezeteiket, súlyosan megsértve ezzel azok lelkiismereti és vallásszabadságát.

Ezt az egyházfinanszírozási elvet egyébként határozottan képviseli az Ószövetség, amelyben Mózes a Szent Sátrat Izrael fiainak adakozásából építi fel; de az Újszövetség is ezt hirdeti. Ahhoz, hogy jól működő egyházak jöjjenek létre ilyen módon, természetesen bőségesen adakozó hívőkre van szükség, akik gyülekezeteiket valóban saját otthonuknak tekintik, és ennek megfelelően építik. Ezért az így működő közösségek emiatt is kénytelenek feladni azoknak a lelkészeknek és papoknak az illuzórikus, képmutató és a valóságtól elszakadt elképzeléseit az anyagi életről, a hívők kötelező evangéliumi szegénységéről, akiknek az egyházait az állam eltartja az adófizetők pénzéből. Az evangéliumi, pünkösdi-karizmatikus gyülekezetek ezért világméretekben visszatértek az – Újszövetségben is érvényben hagyott (lásd Mt 23:23, Zsid 7: 1–17 stb.) – önkéntesen fizetett tized, valamint az egyházat rendszeresen nagyobb összegekkel is támogató adományok gyűjtésének gyakorlatához, melyet az államegyházias rendszerben finanszírozott történelmi kereszténység és egyes (szélső)jobboldali világi körök szintén gyakran kriminalizálni igyekeznek.

A pünkösdi-karizmatikus gyülekezetek világméretekben visszatértek az önkéntesen fizetett tized és a nagyobb összegű adakozás gyakorlatához

Pál apostol egyébként az igaz apostolok egyik legfőbb próbakövének azt tekintette, hogy azok nem kérnek pénzt azoktól a még nem hívőktől, akiknek az evangéliumot hirdetniük kell (hiszen meg van írva: "Ingyen vettétek, ingyen adjátok!"), hanem szolgálatukat a már megtért hívők anyagi segítségére építik. Hamis apostoloknak minősítette velük szemben azokat, akik egyházi tevékenységüket a még nem hívőkkel fizettetik meg. Így a – többségükben nem hívő – állampolgárok adójából történő egyházfinanszírozás nemcsak a lelkiismereti és vallásszabadság alkotmányos alapjogát sérti meg, de egyúttal mélyen evangéliumellenes is, amit az apostol igen súlyos szavakkal így ítél meg: "Avagy vétkeztem-e, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliumát? Más gyülekezeteket fosztottam meg zsoldot vévén, hogy nektek szolgáljak; és mikor nálatok voltam, és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek. Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam, és rajta is leszek, hogy semmiben ne legyek terhetekre. Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el Akhája vidékén. Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten. De amit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; hogy amivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is. Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat…" (2Kor 11:7–13)

A világ arculatát formáló evangéliumi mozgalmak

"A negyedik, de talán még nem utolsó, jól felismerhető globalizációs jelenség az evangelikális protestantizmus, mindenekelőtt a pünkösdisták mozgalma, mely feltehetően a protestantizmus világméretű növekedésének mintegy nyolcvan százalékát teszi ki. (…) Az evangelikális protestantizmus a világ olyan tájain hódít viharosan, ahol ez a fajta vallási hagyomány mindig is idegen vagy éppen teljesen ismeretlen volt. A leglátványosabb fellendülés Latin-Amerikában következett be, (…) gyorsan tört előre Japán kivételével Kelet-Ázsiában, továbbá mindenütt, ahol kínaiak élnek (az elnyomó rendelkezések ellenére a Kínai Népköztársaságban is), valamint a Fülöp-szigeteken, a Csendes-óceán déli vidékén és a Szaharától délre fekvő afrikai államokban. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a mozgalom már Kelet-Európára is kezd kiterjedni. Jóllehet e vallás eredete az Egyesült Államokban (a »metropolisokban«) keresendő, legújabb megjelenési formái erős helyi sajátosságokat mutatnak, és függetlenek a külföldi misszionáriusoktól és anyagi támogatásoktól. Az evangelikális protestantizmus az általa meghódított területeken felér egy kultúrforradalommal, s e tekintetben gyökeresen különbözik attól a társadalmi szereptől, amelyet származási helyén, Amerikában tölt be. A mozgalom radikális változásokat idéz elő a férfiak és a nők kapcsolatában, a gyermeknevelés és -oktatás, valamint a hagyományos hierarchiákkal szembeni beállítottság kérdésében. De különösen fontos, hogy azt a »protestáns etikát« terjeszti el, melyet Max Weber a modern kapitalizmus genezisének lényeges alkotóelemeként írt le, vagyis a munkához való fegyelmezett, szerény és racionális viszonyt. Az evangelikális protestantizmus annak ellenére, hogy alkalmazkodik a helyi körülményekhez (a hívők Mexikóban és Guatemalában amerikai gospeldalokat énekelnek maja nyelven), egy pluralisztikus és modernizáló kultúra hordozója, amelynek tulajdonképpeni gyökerei az észak-atlanti társadalmakban rejlenek.

Egyelőre még nem látszik tisztán, hogy ez a bámulatra méltó új jelenség milyen kapcsolatba kerül és kapcsolatba kerül-e egyáltalán a kulturális globalizáció fent leírt formáival. Mindenesetre az őshonos kultúrákkal összetűzésbe kerül. Az emberi jogi szervezetek által nemrég kiadott jelentés szerint a keresztények üldözése Kínában, az iszlám világban, sőt olykor Latin-Amerikában is főként az evangelikális protestánsokat érinti. Úgy tűnik, hogy a protestantizmusnak ez a változata egy új, az amerikai evangelikálisokéhoz képest roppant öntudatos nemzetközi kultúra kialakulásához vezet, ami jelentős társadalmi, gazdasági és politikai hatásokkal jár. Noha a protestantizmus új formáját tévedés lenne társadalmi tiltakozó vagy reformmozgalomnak minősíteni (hiszen motívumai szinte kizárólag személyes és vallásos jellegűek), annyi bizonyos, hogy akaratlanul is messzenyúló következményei vannak. Egyértelműen elősegíti a pluralizmust, a piacgazdaságot és a demokráciát. Nyilvánvalóan léteznek más populáris mozgalmak is, amelyek globalizáló hatásúak, de az evangelikálisoké kétségtelenül a legdinamikusabb. (…)

A nyugati eredet miatt tűnhet hitelesnek az a gyakori vád, mely szerint ezek a rosszindulatú folyamatok a nyugati imperializmus lényeges vetületei, s tulajdonképpeni ösztönzőjük az Egyesült Államok. Csakhogy ez a vád nem helytálló. (…) Ami az evangelikális protestantizmust illeti, ezt mind a baloldali értelmiségiek, mind a katolikus püspökök közül sokan a CIA hatalmas méretű összeesküvésének tartják, amely különösen Latin-Amerikában hatékony. A tapasztalati tények azonban egészen mást mutatnak, nevezetesen egy olyan életerős, autonóm mozgalom képét, amelynek már nincs szüksége külső támogatásra."

(Részlet Peter L. Berger A globális kultúra négy arca című tanulmányából. Európai Szemle, 1998/2, 126–128. o.)

A Lévita-papoknak, a Lévi egész nemzetségének ne legyen se része, se öröksége Izráellel, hanem éljenek az Úrnak tüzes áldozatjaiból és örökségéből.

Mózes V. könyve:18:3

És ez legyen a papoknak törvényes része a néptől, azoktól, akik áldoznak akár ökörrel, akár juhval, hogy a papnak adják a lapockát, a két állat és a gyomrot.

Amikor a pusztai vándorlás első szakaszában Isten a parancsolatait kinyilvánította A népe felé, nagyon bölcsen Izrael két fiának, Lévinek és Simaonnak leszármazottait  az ő atyoknak Izraelnek áldása miatt:

5

Simeon és Lévi atyafiak, erőszak eszközei az ő fegyverök.

6

 

Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyűlésükkel ne egyesűljön dicsőségem, mert haragjokban férfit öltek, s kedvök telve inát szegték az ökörnek.

7

 

Átkozott haragjok, mert erőszakos, és dühök, mivel kegyetlen; eloszlatom őket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben.

Nem adta a többi nép közé, hogy a világi teendőiket végezzék és boltoljanak, termeljenek, vagy háborúskodjanak.

Az ő feladatkörük az Isten előtt való szüntelen szolgálat volt.

Isten elé vitték az emberek ügyeit.

Komoly államügyekben kérték Isten útmutatását.

Ellenséges támadásokat védtek ki az imájukkal, mikor odaszánt volt a nép és a lévita sereg.

Ebben a szüntelen szolgálatban generációról generációra álltak Isten jelenlétében.

Az igazán odaszánt papok lettek a leghíresebb próféták.

Nem csak Illés, Elizeus, Náhum voltak az Úr nagy hírnökei, illetve cselekvő kezei akik által folyó vált ketté. vagy balta úszott a vízen, megszaporodott az olaj, megjelentek az angyalok, feltámadtak a halottak.

Hanem akár eunohok, államférfiak, vagy paraszti sorból kikerült hithősök is részeseivé válhattak Isten beavatkozásainak a földi eseményekbe, ha tiszta szívvel oda tudták magukat adni az Úr keresésére.

Igen-igen fontos szolgálat tehát minden szempontból nézve az Istenkeresés.

Isten akarata pedig az volt, hogy az örökségükből kitagadott Simeon és Lévi fiak az ígéret földjének megannyi áldását magukhoz tudják venni, és ha nem az által, hogy részük és örökségük legyen a földön területileg akkor a nép és Izrael egészéért végzett munkájukból részesedjenek áldásokban.

Lévi fiai tehát szigorú törvények és papi rendtartás szerint éltek. Abból az áldozatból ettek amit Isten meghatározott az ő számukra.

Szolgálatuk gyümölcse pedig az lett, hogy ha elfordult a nép a helyes útról akkor a rájuk következő csapások következményeitől az ő közbenjárásuk megmentette őket.

Megmentette az embereket aszályoktól, éhségektől, anyagi csődtől. Biztos vagyok benne, hogy sok olyan történet fordult elő Izraelben amit nem jegyeztek le az ószövetségben, és az olaj megszaporításához, vagy az Illés idején történt  pogácsa megszaporodásához volt hasonló.

Anyagi csodák, hadi csodák, politikai fordulatok voltak még a babiloni fogság idején is amikor ezek a közbenjárók imádkoztak.

A munka valóban sok egy egy országért folyó imában is. Sőt egy egy városban is kiapadhatatlan a sok ok amiért Isten elé kell állni.

Ennek megfelelő ellátást is biztosított Isten ezeknek a lévitáknak.

Voltak évek amikor a léviták éheztek.

És ahogy bánt az Úr munkásaival a nép, úgy szaporodott az országban a gond is.

Annál nagyobb volt az ellenséges erők ereje, annál nagyobb volt a bálványimádás miatti csapások sora a gazdaságban és az üzleti életben.

Volt mikor a vezetők nem akartak az írásokra hivatkozó papokra hallgatni és szándékosan nem tartották be a rabszolgák elengedésének idejét, vagy az adósság elengedésének idejét. És ahelyett, hogy az adósságok behajtása által nagyobb gazdagságra jutottak volna, vagy a rabszolgáik munkája miatt teljesebb lett volna a családi jövedelem, egyre több bajt és gondot kellett orvosolniuk.

Persze nem csak régen volt ez így.

Meg lehet nézni azokat a gyülekezeteket ahol nem áll valaki állandóan az Úr előtt az ő akaratának kinyilvánításáért, vagy csodákért, gyógyulásokért, gazdasági kiegyensúlyozottságért, védelemért, táplálékért.

Ott sok a nagyszájú hősködő, aki a jogait, akaratát, elképzelését akarja végrehajtani. Ott sok az ember aki le akarja váltani a pásztort.

Olyan helyeken egy ponton megreked a növekedés.

Beáll a vallásosság taszító atmoszférája.

Leépülnek a szolgálatok.

Nehézzé válnak az Istentiszteletek.

Nyűg, izzadtságszag és erőlködés lesz az egész Istentisztelet.

Ha a pásztort nem tartja jól a nyáj, ha a legelőn hízott bárány, a gyapját, és a tejét és a húsát nem adja a pásztornak.

Ott a pásztor elerőtlenedik és a szolgálatok is elsorvadnak.

Ott eljönnek a nyájra a ragadozó farkasok és a pásztor az erőtlenség és a szolgálatok hiánya meg a támogatás hiánya miatt nem tudja a nyájat megvédeni.

Egy pásztor mindíg a legeltetéssel van elfoglalva.

Kezeli a nyájat.

Hol megtérést vezényel le ujj tagoknak. Vagy régi megtévedteket vezet vissza a legelőre a többiek közé.

Hol ragadozó farkasokat tart távol a nyugodtan legelő nyájtól.

Van úgy, hogy magával az ördöggel vív meg.

A nyáj nem engedheti meg magának, hogy ne járuljon hozzá a pásztor jólétéhez a saját jóléte érdekében.

És kell, hogy ebből az anyagi áldásból ami a gyülekezet Istentől kapott áldása és részesedik belőle a tized törvénye által a pásztor abból a terelőkutyák a pulik, és a védelmezést szolgáló komondorok is részesedjenek.

A magyar munkakutya fajták közül a puli a legemberbarátibb. Kezes jószág aki feltétlen rajongója a pásztornak. A pásztor hangjelzései szerint tereli egy útra,, vagy egy oldalra, vagy ketté választja a nyájat.

Kihajtásnál és összeterelésnél, sőt a figyelem megosztásban is igen hasznos, mivel az idegrendszere úgy van megteremtve, hogy mindíg éber és minden nesz és zaj érdekli. Hallása és szaglása igen jó.

A Komondor pedig a puli bizonyos jelzéseire, és a pásztor parancsára megy neki rablónak, farkasnak és minden más veszélynek.

Sok szolgálat van tehát a nyáj körül és sok területet kell lefedni ami nem is egy embert igényel, hanem egy csapatot. a berendezéstől kezdve a dicséret szolgálaton át a hangosításon keresztül a rendezvények lebonyolításáig.

Minden szolgálónak akik az úr szolgálatát végzik hivatalosan, jár is a szolgálat gyümölcséből.

Földi események-szellemi események!

 

 

 

Ap,csel 12:1

Abban az időben pedig Heródes király elkezde kegyetlenkedni némelyekkel, a gyülekezetből valók közül.

2

Megöleté pedig Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel.

3

És látván, hogy ez tetszik a zsidóknak, föltette magában, hogy elfogatja Pétert is. (Valának pedig a kovásztalan kenyerek napjai.)

4

Kit el is fogatván, tömlöcbe veté, átadván négy négyes katonai szakasznak, hogy őrizzék őt; husvét után akarván őt a nép elé vezettetni.

5

Péter azért őrizteték a fogságban; a gyülekezet pedig szüntelen könyörög vala az Istennek ő érette.

6

Mikor pedig Heródes őt elő akará vezettetni, azon az éjszakán aluszik vala Péter két vitéz között, megkötözve két lánccal; és őrök őrizék az ajtó előtt a tömlöcöt.

7

És ímé az Úrnak angyala eljöve, és világosság fénylék a tömlöcben: és meglökvén Péter oldalát, felkölté őt, mondván: Kelj föl hamar! És leesének a láncok kezeiről.

8

És monda néki az angyal: Övezd fel magadat, és kösd fel saruidat. És úgy cselekedék. És monda néki: Vedd rád felsőruhádat és kövess engem!

9

És kimenvén, követé őt; és nem tudta, hogy valóság az, ami történik az angyal által, hanem azt hitte, hogy látást lát.

10

Mikor pedig általmentek az első őrsön és a másodikon, jutának a vaskapuhoz, mely a városba visz; mely magától megnyílék előttük: és kimenvén, egy utcán előremenének; és azonnal eltávozék az angyal ő tőle.

11

És Péter magához térve monda: Most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta az ő angyalát, és megszabadított engem Heródes kezéből és a zsidók népének egész várakozásától.

12

És miután ezt megértette, elméne Máriának, a János anyjának házához, ki Márknak neveztetik; hol sokan valának egybegyűlve és könyörögnek vala.

13

És mikor Péter zörgetett a tornác ajtaján, egy Rhodé nevű szolgálóleány méne oda, hogy hallgatózzék:

14

És megismervén a Péter szavát, örömében nem nyitá meg a kaput, hanem befutván, hírül adá, hogy Péter áll a kapu előtt.

15

Azok pedig mondának néki: Elment az eszed. Ő azonban erősíté, hogy úgy van. Azok pedig mondának: Az ő angyala az.

16

Péter pedig szüntelen zörget vala: mikor azért felnyitották, megláták őt és elálmélkodának.

17

Miután pedig kezével hallgatást intett nékik, elbeszélé nékik, mimódon hozta ki őt az Úr a tömlöcből. És monda: Adjátok tudtára ezeket Jakabnak és az atyafiaknak. És kimenvén elméne más helyre.

18

Mikor pedig megvirradt, nem csekély háborúság támada a vitézek között, mi történt hát Péterrel.

19

Heródes pedig mikor előkérte őt és nem találta, kivallatván az őröket, parancsolá, hogy kivégeztessenek. És lemenvén Júdeából Cézáreába, ott időzött.

20

Heródes pedig ellenséges indulattal vala a tirusiak és sidoniak iránt; de azok egyakarattal eljövének ő hozzá, és Blástust, a király kamarását megnyervén, békességet kérének, mivelhogy az ő tartományuk a királyéból élelmeztetik vala.

21

Egy kitűzött napon pedig Heródes királyi ruhájába felöltözve és székibe ülve nyilvánosan szóla hozzájuk.

22

A nép pedig felkiálta: Isten szava ez és nem emberé.

23

És azonnal megveré őt az Úrnak angyala, azért, hogy nem az Istennek adá a dicsőséget; és a férgektől megemésztetvén, meghala.

24

Az Istennek ígéje pedig növekedik és terjed vala,

25

Barnabás és Saulus pedig visszatérének Jeruzsálemből, betöltvén szolgálatukat, maguk mellé véve Jánost is, kinek mellékneve Márk vala.

Az apostolok cselekedeteinek ez a rész is, sok más részhez hasonlóan egy politikai esemény szellemi hátterére világít rá!

Heródes a saját dinasztiájának egy kegyetlen sarja aki ugyancsak rettegett volt a maga korában és mint a Római birodalom izraeli helytartója, lenézett, és kiközösített a királyok közt, gyakran inkább a saját népével kegyetlenkedett, mivel más kompenzálási eszköze nem akadt a súlyos lelki terheinek ideig-óráig való enyhítésére, És  az ő idejében fel is tűnt egy olyan vallási irányzat ami az addigi farizeusi irányzathoz képes extrémnek számított a maga csodáival és üzenetével.

Kisebbségben is voltak alig húszezer alatt ami azt is jelentette, hogy könnyű célponttá válhat minden nagypolitikai érdek figyelemelterelő manőverének.

Le lehet ereszteni a nép felesleges és alantas indulatainak felgyülemlett feszültségét.

Ki lehet elégíteni vele a papságot és bármilyen cél érvényesíthető ezen hívek nyomorgatásával!

Meg aztán lehet a gyengébbek felett pózolni, hogy mekkora ászok vagyunk, hogy ezt képesek vagyunk megtenni gyerekekkel, nőkkel, családapákkal!

Nem is sima ászok, hanem arany ászok!

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy Heródes megölette Jakabot!

Nos Jézus előre megmondta, hogy a követőit is meg fogják ölni néha, ahogy vele is tették!

Mégsem lehet egy vállrándítással elintézni ezt a dolgot!

Abban az időben ugyanis Az apostolokra Isten olyan nagy erőt helyezett, hogy a legnagyobb rangjuk nekik volt az egyházban. Isten országából való az emberek rangsorolása. Még arról is tudunk, hogy a mennyei teremtmények némelyike ark angyal, tehát fő angyal, és ezek a tisztségükhöz képest nagyobb tiszteletet élveznek, mint társaik! 

Az angyaloknál az egyik ilyen kiváltság, hogy ha láthatják Isten arcát. Vagy ha szolgálatukban az Úr színe előtt állhatnak. Tehát nem minden angyal teljesíthet olyan szolgálatot, hogy abban a tisztességben van része, hogy Isten előtt állhasson!

Lukács Evangéliuma:1:19

És felelvén az angyal, monda néki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok; és küldettem, hogy szóljak veled, és ez örvendetes dolgokat jelentsem néked.

Tudomásunk van az angyalok szolgálatával kapcsolatban, hogy más-más területen végzett szolgálataik vannak, és van közöttük akik közvetlen segítségei az embereknek az ügyeik intézésében való szellemi támogatóként!

És a gyermekeink vigyázásában is egy egy angyal van főszerepben!

Érdemes tehát a családi és magánéleti ügyeinket úgy végezni, és érdekeinket úgy megválogatni, hogy ne szorítsuk ki őket a mindennapjainkból!

Jakab közvetlenül ott volt amikor Jézus elkezdte a pályafutását, hiszen az első tanítványok között volt. Egyike volt a mennydörgés fiai nevű tanítványi csoportnak. Abban a megtiszteltetésben volt része, hogy Jézus felvitte őt a hegyre és megmutatta neki is a dicsőségét!

Azt hiszem nem volt egy átlag ember Jakab! Én szeretettel gondolok őrá.

Mégis az ő halála csak egy mondat az apostolok cselekedeteiben!

Mi történt?

Hozzá szeretném tenni előre, hogy ekkor már túl vagyunk egy eseten amikor papi fejedelmek megfizettek embereket, hogy vádolják be Istvánt aki a Jeruzsálemi keresztény gyülekezet vezetője volt, és hamis tanúskodásuk eredményeként Istvánt a főpapok kivégezték, sőt kiválóan aládolgoztak az ügynek és zavargást szítva ezen lendület sodró erején egész Jeruzsálemben üldözést támasztottak a keresztények ellem!

Ap csel 8

1

2

Istvánt pedig eltakaríták kegyes férfiak, és nagy sírást tőnek ő rajta.

3

Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat, házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöcbe veti vala.

4

Amazok annakokáért eloszolván, széjjeljártak, hirdetve az ígét.

Az apostolok tehát illegalitásban maradtak. Látszólag egy olyan esemény történt ami derékba törte a kereszténység korai felemelkedését!

Az apostolok ebbe az üldözőik által uralt városban maradtak. 

Hamarosan azonban Pétert is elfogták. Gondolom akciófilmbe illő vadászat folyt az apostolok levadászására.

Péter tehát tömlöcbe került és a sok üldözés, bujkálás és igehirdetés után Talán most először sikerült kialudnia magát!

4X4-es őrség vigyázott rá, tehát összőrmeghajtással állt rá a rendszer, hogy ki ne csússzon a bizonytalanság talaja a kegyetlen szándék előremenetele közben!

Nagyon sötét napok voltak ezek a korai keresztények számára.

Óriási lendülettel, hatalmas lelkesedéssel és kifogyhatatlan szeretettel végezték a munkájukat.

Tanítottak az Apostolok. szerveztek a szervezők. a kenyeret házanként megtörték, és szinte folyamatos volt az igehirdetés, és az ima!

A hatalom mindezt úgy taposta szét, hogy még levegőt venni is féltek a Jeruzsálemi keresztények. Erőszakkal bementek házakba a vallási tisztogatást végző önkéntes gonoszkodók, és úgy gondolták, hogy Istentiszteletet hajtanak végre azzal, ha kegyetlenkednek Krisztus követőivel akiket nyilvánosan megszégyenítettek, meghurcoltak, tömlöcbe vetettek....stb!

Félő volt, hogy Heródes keze által minden apostol elvész, minden remény szertefoszlik, minden gonosz marad a maga helyén.

De Istennek ez volt a szándéka az őt szerető újszülött egyházzal:

Ezékiel 16

5

Szem meg nem szánt téged, hogy ezekből valamit veled cselekedett volna, könyörülvén rajtad; hanem kivetettek a nyilt mezőre, mert útáltak, amely napon születtél.

6

Ekkor elmenék melletted és látálak véredben eltapodva, és mondék néked: A te véredben élj! mondék ismét néked: A te véredben élj!

Istenen kívül még életpártiak voltak a gyülekezet tagjai is, akik jól kihasználva a húsvét ünnepének idejét szüntelen ostromolták az eget Imáikkal.

Az ima tehát nem egy pár perces megemlítése volt Isten előtt Péter helyzetének, hanem odaszánt, minden mást háttérbe szorító könyörgés volt.

Lehetséges, hogy az ünnepen nem jártak katonák a városban a főpapok megbízásából, hogy csapjanak le a keresztényekre.

De nem is ment szabadon a dolog. A szüntelen könyörgés egyik jellemzője, hogy olyan mint ha egy várfalat erős ágyútűz alatt tartanánk. 

Szereti az emberi gonoszság erejét falként használni a rossz szándék. 

Minden harchoz ugyanis szükség van a találatok következményeinek elkerülése érdekében védőpajzsot alkalmazni. Egy terület védelme megkívánja a katonák jelenlétét, a fegyverek jelenlétét és védő valamint védelmi rendszerek jelenlétét, méghozzá minél könnyebb kezelhetőséggel és hatékonysággal.

Erre jó a fal. Ami megakadályozza az emberek szándékának megvalósulását az által, hogy mind akadályt képez a cselekvés megvalósításának, és a célhoz való eljutásnak.

A szellemi légtér tehát falakat, magaslatokat, bástyákat és kapukat tartalmazhat ami a Menny és a föld között, Imáink, szándékaink, feljutását hivatott megakadályozni, hogy el ne érjék az Isten országát és választ ne küldjön erre a Mindenható!

Sőt, ha érkezne válasz is azt is megpróbálja megakadályozni.

Nem tehetünk róla de duális a szellemi légtér.

Az emberi lét valósága felett a csillagok közt ott van egy a mennyből kiszorított lázadó tömeg amik minden lehetségest megtesznek azért, hogy az emberek sorsát, megkeserítsék. és az egész földbolygót az uralmuk és sötétségük alatt tartsák.

Miattuk van annyi betegség, üldözés, háború, kegyetlenség és halál.

Ezek közül egy sem emberi vagy földi dolog.

Nem természetes, hogy minden adott egy cél eléréséhez és nem sikerül!

Nem természetes, hogy minden szándékunkra, szeretetünkre, jön gyűlölködő és fenyegető válasz.

Nem természetes, hogy gyűlölünk és gyűlölnek minket. Nem természetes az önzés. Nem természetes, hogy az üzleti szándékaink olykor olyan katasztrófát szenvednek, hogy a végén a legelitebb helyről egyenesen a hajléktalan szállóra kerül az ember, vagy börtönbe.

Minden ilyen jelenség hátterében szellemi szándék és ezen szándékot szolgáló emberek tettei állnak akik találnak érdekeltséget mások nyomorgatásában!

Péter is útjában volt annak a szándéknak, hogy a földön az uralomért folyó harc a gonosz szellemi erők a Sátán lázadó angyalainak kezében maradjon. Péter igehirdetése, és azok a csodák, jelek, amik miatt az emberek elkezdték keresni Istent és azok annak közvetlen áldásai alá kerültek, egyszerűen a legradikálisabb durvaság volt a főpapok szemében akik nem az Istentől kapott feladatukat végezték, hogy közvetítsék az emberek felé Isten megbocsátó szándékát a bűneik tekintetében, és közvetítsék továbbá az áldásait.

Persze Isten előre szólt, hogy újat akar cselekedni.

Szólt előre, hogyha nem az ő törvényeiben járnak sem a papok sem a nép akkor fog valamit csinálni.

A papság pedig a törvényre való hivatkozással legalizálta Isten kezdeményezéseinek az folytatását.

Jézus is felsóhajtott Jeruzsálem határában, hogy hányszor szerette volna véghezvinni a céljait őbenne és ővele de ellene állt a város és a papság.

Viszont Isten képes a céljait akkor is véghez vinni, ha az egész föld ellene áll is. 

Természetesen lehetnek az embereknek olyan céljaik amik ellenállásra számolhatnak ha a véghezvitel elkezdődik.

Nem csak véleményezésbeli ellenállásra gondolok, hanem akár bürokratikus, emberi csoportokra, vagy anyagi akadályokra is.

Ha elég jó a cél. Ha elég komoly indokok állnak a cél megvalósításának okai sorában, akkor érdemes minden követ megmozgatni azért, hogy az megvalósuljon.

Akkor érdemes akár a mennybe is folyamatos imák, könyörgések által megszerezni Isten segítségét.

Nem csak akkor, ha üldöznek.

Nem csak akkor ha halálos kimenetelű ügyekben kell tevékenykednünk.

Nem csak akkor, ha sok az ellenségünk és az akadályozó tényező.

Hanem akkor is ha ennél kisebb okunk van ő elé menni.

Isten ugyanis bármely területen az ügyeink előmozdítójaként olyan beavatkozásokat tud eszközölni a mi javunkra ami akár a várt eredményeinknél is sokkal nagyobbak.

Nem ritka, hogy az ellenségeinket a legjobb barátunkká teszi.

Meg tudja forgatni az ügyeinket úgy, hogy bármilyen akadályozó tényező a javunkat szolgálja.

Isten valódi gentleman! Nem olyan mint a rossz, hogy akár akarjuk, akár nem ellenségeket szerez nekünk, vagy ellenünk fordít minden lehetséges dolgot, és elfordítja a szándékainkat, hanem távol marad addig amíg nem hívjuk segítségül.

Vannak szabályok amikkel önmagát korlátozta amikor az egész emberiséggel szövetségeit megkötötte.

Ezt az emberiség történelme során sok király, főember, szegénysorban álló ember használni tudta:

Krónikák I. könyve:21:26

És építe ott oltárt Dávid az Úrnak, és áldozék égő- és hálaáldozatokkal és segítségül hívá az Urat, aki meghallgatá őt, mennyből tüzet bocsátván az égőáldozat oltárára.

Zsoltárok könyve:50:15

És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.

Zsoltárok könyve:81:8

A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. Szela.

Zsoltárok könyve:94:17

Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.

Ézsaiás könyve:55:6

Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van.

Jóel könyve:2:32

De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhí az Úr!

Apostolok Cselekedetei:2:21

És lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.

Róma levél:10:12

Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják.

Zsidó levél:4:16

Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.

Igen sok helyen szerepel a szentírásban az, hogy segítséget kértek Istentől az emberek vagy népek és kaptak is.

Márpedig ha régen sem, amikor ellenség kegyetlenkedett az elszegényedett és önvédelemre képtelen, kifosztott néppel, maradt el a segítség, akkor most amikor még több dolgot vonhat Isten segítségére bármely szorult helyzetünkben Isten sem fog elmaradni a jó eredmény!

Biztatom tehát a kedves olvasómat, hogy ne hagyja ki azt a lehetőséget amit az egész emberiség javára a teremtő meghagyott, jó célok eléréséért a gonoszság és az akadályok sokaságának ellenében megragadható lehetőségként.

Lehet kiáltani Istenhez.

Lehet oda menni elé és kitárni a kéréseinket.

Igen ám de ha ez idő hiányában nem lehetséges. vagy ha nincs ehhez kitartás vagy erő, ha nem tudja az ember a mikéntjét, akkor hogyan szerezhető meg Isten jóindulata, és hogyan lehet kérni az ő beavatkozását?

Ilyenkor meg kell bízni valakit aki ezt profi módon meg tudja tenni úgy, hogy szakszerű képviselője tud lenni .

Bármely szolgálatot is végez, és bármely munkával is keresi kenyerét. sokszor van önnek is szüksége egy olyan háttértámogatásra ami nagyobbá, értelmesebbé és eredményesebbé teszi azt amit csinál.

Ennek megszervezésében bármikor segítséget nyújthat önnek egy ilyen csapat.

Egy egyeztetést követően őszinte és komoly csapattal a háta mögött indulhat tovább az útján, hogy ne csak a börtöncellája nyíljon meg, hanem a városok kapui is.

Tehát ha szüksége van ilyen támogatásra akkor írjon bizalommal:

kcsaba35@gmail.com

Saulus pedig szintén javallta az ő megöletését. És támada azon a napon nagy üldözés a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és mindnyájan eloszlának Júdeának és Samáriának tájaira, az apostolokat kivéve.

4

Születésed pedig ilyen volt: amely napon születtél, el nem metszették a köldöködet, és vízzel meg nem mostak, hogy tiszta lennél, sóval sem töröltek meg, sem be nem póláltak.

Minden sikertörténet jellemzője az a háttér ami akadályozó illetve előremozdító tényezőt képez az események illetve az emberek életében.

Kár is lenne figyelmen kívül hagyni!

Akár politikai akár sport, akár családi ügyekben szeretnek az emberek úgy beszélni, hogy kielemzik az okokat és az okozatokat a múltra, jelenre, és a jövőre vonatkozóan!

 

Érezni, mindig a keserűséget, egy egy bukást, vagy szerencsétlenséget követően, amikor így beszélnek: "De kár, hogy nem vettük észre, hogy................, mert akkor el tudtuk volna kerülni ezt a szörnyűséget.

Vagy.

Kár volt olyan elbizakodottan nekivágni ennek a....................., körültekintőbbnek kellett volna lennem.

Akadnak támogatók és akadnak hátráltatók, minden ügyünkben.

Jól tesszük tehát, ha körültekintően megnézzük azt, hogy egy-egy megoldás folyamata az eszközigényen kívül milyen támogatást illetve ellenreakciót válthat ki környezetünkből.

A legtöbb újság és életrajzi könyv, híradás, közéleti esemény olvasásakor az ember levonja a tanulságokat, hogy miért nem figyeltek oda ezek az emberek.

Nem tudják-e hogy ha ők ezt teszik akkor a lehető legkisebb kár elszenvedése érdekében ilyen és ilyen szükségintézkedéseket kellet volna hozni, hogy ilyen és ilyen módon rövid időn belül ne elszenvedői, hanem sikeres kezelői legyünk a dolgoknak!

Minden nap az emberi élet folyamán döntéseket kell hoznunk.

Nem csak a vásárlásokkor, hanem a munkánkban, családunk érdekében....stb.

Ezek a döntések van úgy, hogy kellemetlen korlátozásokat jelentenek mégis meg kell, hoznunk. Sokszor a szükség kényszerít, mivel nem szeretnénk a végletekig rontani a helyzetünket.

A reklámok anarchiát feltételező szabadságígéreteivel ellentétben sokszor vagyunk állandó korlátozó erő által kikényszerített döntések meghozatalának nyomása alatt.

Dániel története is így kezdődik a bibliában!

Egy ország uralma alatt, ami szabadságában korlátozza az általa leigázott népek szabad önrendelkezését, azt is megszabva, hogy melyik nép hol éljen, mennyi adót fizessen, milyen munkát végezzen.

Ilyenkor az adott körülményekhez képest lehet élni a korlátok közötti területen bölcsen és jól a lehetőségeinkkel. Dániel és az ő eltökélt társai tisztában voltak vele, hogy a saját népük, saját személyük, és a jövőjük érdekében sem lázadással, sem fegyverrel, sem engedetlenséggel nem lehet elérni a céljaikat. Gondolkodásuk és helyzetfelismerő képességeik miatt Isten Babilon uralkodóján keresztül olyan hatalomba emelte be őket ami gyakorlatilag a fogoly Izraelnek azokat a jóléti lehetőségeket biztosította, amiket saját országukban megszokhattak!

A véletlenséget kizárva, vélhetően Isten akaratából ki lettek választva a király által igényelt szellemi és politikai vezetőképzési programba ahol a jövő tudósait, Szellemi vezetőit, királyi tanácsosokat képeztek ki.

Dániel és diáktársai eltökélték magukban, hogy a kizárólag eunuchok számára fenntartott bizalmi pozíció sikeres betöltése érdekében atyáik által már jól bevált módszert fognak követni, és életük partfogói közé mindenképpen behozzák Istent!

Ez olyan radikális lépésekre kényszerítette őket amelyek engedélyeztetésének kiverekedése komoly ellenállásba ütközött az akkori kultúra oktatási rendszerében.

Elhatározták ugyanis, hogy nem élnek azokkal az ételekkel amiket a Babiloni ellátóintézmény számukra biztosítani tudott. Már azzal, is, hogy nem ettek meg mindent a figyelem középpontjába kerültek.

 

Dániel 1.3

És mondá a király Aspenáznak, az udvarmesterek fejedelmének, hogy hozzon az Izráel fiai közül és királyi magból való s előkelő származású ifjakat,

4

Akikben semmi fogyatkozás nincsen, hanem akik ábrázatra nézve szépek, minden bölcseségre eszesek, és ismeretekkel bírnak és értenek a tudományokhoz, és akik alkalmatosak legyenek arra, hogy álljanak a király palotájában; és tanítsák meg azokat a Káldeusok írására és nyelvére.

5

És rendele nékik a király mindennapi szükségletül a királyi ételből és a borból, melyből ő iszik vala, hogy így nevelje őket három esztendeig, és azután álljanak a király előtt.

 

 

 

 

Az igény tehát a Babiloni rendszer önfenntartó intézményeinek jövőbeni vezetőképzésére vonatkozott. Egy hároméves OKJ-s előkészítő után a sikeres vizsgát tevők közül kerültek ki a jövő vezetőbeosztású miniszterei.

Nem szabad elhanyagolni egy rendszerben sem a tehetségek felkutatását, gondozását és segítségét.

Akár rossz akár jó ügyek előre vitele a jól képzett vezetőkön és munkásokon múlik.

Ez a módszer gyümölcseitől eltekintve mindig stabilitást eredményez.

 

 

 

6

Valának pedig ezek között a Júda fiai közül: Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás.

7

És az udvarmesterek fejedelme neveket ada nékik; tudniillik elnevezé Dánielt Baltazárnak, Ananiást Sidráknak, Misáelt Misáknak, Azariást Abednegónak.

8

De Dániel eltökélé az ő szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével és a borral, amelyből az iszik vala, és kéré az udvarmesterek fejedelmét, hogy ne kelljen magát megfertőztetnie.

9

És az Isten kegyelemre és irgalomra méltóvá tevé Dánielt az udvarmesterek fejedelme előtt;

10

És mondá az udvarmesterek fejedelme Dánielnek: Félek én az én uramtól, a királytól, aki megrendelte a ti ételeteket és italotokat; minek lássa, hogy a ti orcátok hitványabb amaz ifjakénál, akik egykorúak veletek? és így bűnbe kevernétek az én fejemet a királynál.

11

És mondá Dániel a felügyelőnek, akire az udvarmesterek fejedelme bízta vala Dánielt, Ananiást, Misáelt és Azariást:

12

Tégy próbát, kérlek, a te szolgáiddal tíz napig, és adjanak nékünk zöldségféléket, hogy azt együnk, és vizet, hogy azt igyunk.

13

Azután mutassák meg néked a mi ábrázatunkat és amaz ifjak ábrázatát, akik a király ételével élnek, és aszerint cselekedjél majd a te szolgáiddal.

14

És engede nékik ebben a dologban, és próbát tőn velük tíz napig.

15

És tíz nap mulva szebbnek látszék az ő ábrázatuk, és testben kövérebbek valának mindazoknál az ifjaknál, akik a király ételével élnek vala.

16

Elvevé azért a felügyelő az ő ételöket és az ő italokul rendelt bort, és ad vala nékik zöldségféléket.

17

És ada az Isten ennek a négy gyermeknek tudományt, minden írásban való értelmet és bölcseséget; Dániel pedig értett mindenféle látomáshoz és álmokhoz is.

18

Miután pedig elmúlt az idő, amikorra meghagyta vala a király, hogy eléje vigyék őket, bevivé őket az udvarmesterek fejedelme Nabukodonozor elé.

19

És szóla velök a király, és mindnyájok között sem találtaték olyan, mint Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás, és állának a király előtt.

20

És minden bölcs és értelmes dologban, amely felől a király tőlök tudakozódék, tízszerte okosabbaknak találá őket mindazoknál az írástudóknál és varázslóknál, akik egész országában valának.

21

És ott vala Dániel a Cyrus király első esztendejéig.

 

 

 

Már az iskolai forgolódás nem zökkenőmentes napjaiban is Dániel eltökéltsége Isten tetszését váltotta ki, és hozzájárult Isten a maga eszközeivel ahhoz, hogy Dánielék terve megvalósulhasson.

 

Figyelemre méltó tény az, hogy Dániel egy olyan próféta intéséhez képesti engedelmességet valósított meg akit ezért börtönbe zártak!

 

 

Jeremiás 27

 

2

Így szól az Úr nékem: Csinálj magadnak köteleket, és jármot és vedd azokat a nyakadba.

3

És küldd azokat Edom királyához és Moáb királyához, az Ammon fiainak királyához, Tírus királyához és Sidon királyához a követek által, akik eljőnek Jeruzsálembe Sedékiáshoz, Júdának királyához,

4

És parancsold meg nékik, hogy mondják meg az ő uraiknak: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráelnek Istene, ezt mondjátok a ti uraitoknak:

5

Én teremtettem a földet, az embert és a barmot, amelyek e föld színén vannak, az én nagy erőmmel és az én kinyujtott karommal, és annak adom azt, aki kedves az én szemeim előtt:

6

És most én odaadom mind e földeket Nabukodonozornak, a babiloni királynak, az én szolgámnak kezébe; sőt a mezei állatokat is néki adom, hogy néki szolgáljanak.

7

És néki és az ő fiának és unokájának szolgál minden nemzet mindaddig, míg el nem jő az ő földének is ideje, és szolgálnak néki sok nemzetek és nagy királyok.

8

Azt a nemzetet és azt az országot pedig, amely nem szolgál néki, Nabukodonozornak, a babiloni királynak, és aki nem teszi nyakát a babiloni király jármába: fegyverrel és éhséggel és döghalállal verem meg azt a nemzetet, azt mondja az Úr, míglen kiirtom őket az ő kezével.

9

Ti azért ne hallgassatok a ti prófétáitokra, se jövendőmondóitokra, se álommagyarázóitokra, se varázslóitokra, se szemfényvesztőitekre, akik ezt mondják néktek: Ne szolgáljatok a babiloni királynak.

10

Mert ők hazugságot prófétálnak néktek, hogy messze vigyelek titeket a ti földetekből és kiűzzelek titeket, és elvesszetek!

11

Azt a nemzetet pedig, amely nyakára veszi a babiloni király jármát és szolgál néki, az ő földében hagyom, azt mondja az Úr, és míveli azt és lakozik benne.

 

Isten üzenetre egyértelmű és egyszerű volt.

Vétkeztetek, és nem hallgattatok rám, nem engedtétek, hogy én uralkodjam rajtatok ezért akkor legyen a ti akaratotok szerint és uralkodjon rajtatok egy másik király. El fogtok pusztulni a harcokban és az éhségben, hacsak nem hallgattok rám most mégis és megadjátok magatokat, mert akkor legalább élhettek az otthonaitokban, és a harc meg az éhség elkerül benneteket.

 

Abban a korban Jeremiást ezért kigúnyolták, megverték, pellengérre állították, bebörtönözték...stb!

Dániel gyakorlatilag ennek a prófétának az üzenetét hallgatta meg és mivel elfogadta a nyilvánvaló tényeket amelyek a próféta szavai szerint beteljesedtek ahhoz szabta a maga gondolkodását, és nem csak, hogy felvette a Babiloni Király, Nabukodonozor jármát, hanem még a saját tudását, fiatalságának erejét, és életének minden napját az ő szolgálatának adta, miközben önmagát Istennek szentelve ezzel a szolgálattal tisztelte Istenét.

Micsoda ellentmondásos de logikus következtetés volt ez a szándék Dánieltől.

Izrael fiai annyira hazafiaskodtak, hogy még ezt az intelmét sem akarták elfogadni Istennek amit Jeremiáson keresztül üzent, és ez a hangulat valószínűleg folytatódott a fogságra vitel után!

Tehát Dániel a saját népének az ellenszenvével is meg kellett, hogy küzdjön, bár erről a Dániel könyve nem ad tudósítást. 

Mindezekben a kedvezőtlen helyzetekbeli helytállásuk Dánieléknek végződhetett volna akár kudarccal is, ha el tudja őket kaszálni saját népük ellenállása és megvetése, amellyel szerintem számoltak de nem akartak azoknak megfelelni.

Azonkívül az oktatók, pártfogók is ellenállást fejtettek ki a szándékukkal szemben, és hallani sem akartak arról, hogy nem kérnek a király ételéből.

A beszélgetés az udvarmesterek fejedelmének győzködésével kezdődött és végül egy kisebb felügyelő engedélyével valósult meg aki egy 10 napos próbát engedélyezett nekik.

 

Nem csak keresztényeknek írom ezt, mert akár a világi nagypolitika színpadán, akár az üzleti életben, akár a tanulmányainkban, vagy egyéb folyó ügyekben azoknak a feltételeknek illetve korlátoknak a figyelembe vételével, amelyek körülöttünk fennállnak, választunk támogatót és utat, és ahogyan járunk azon az úton, az meghatározza a sikerünket, mind a céljaink elérésében, mind pedig a minket akadályozó tényezők leküzdését!

 

Dániel és barátai, a tanulmányait az évfolyamtársaihoz képest messze kiugró eredménnyel zárta.

Nem hogy ötöst kaptak volna, vagy csillagos ötöst, hanem egy igen komoly eredményre jutottak a vizsgáztatóik: Tízszer okosabbak voltak mindenki másnál.

10 napi próba és év végén tízszer jobbak voltak.

Ez azért jobb mint egy bemagolt lecke hibátlan visszamondása!

Itt már a tudást nem csak megértés kell, hogy kísérje, hanem a tudás gyakorlati alkalmazásában is kiemelkedő eredményeket kell produkálni.

Pedig az akkori világ legnagyobb uralkodója, a saját népük leigázója kérdezte ki őket. Nabukodonozor tehát nem egy ostoba fajankó volt a királyok közt. Tudása igen nagy volt.

Mint az, a már ide idézett Jeremiási próféciából kitűnik, azért az ő hátterében egy bizonyos szimpátiával bírt a teremtő Istentől.

Biztos vagyok benne, hogy akár a birodalma közügyeiben, akár a birodalma terjeszkedési politikájában, vagy katonai döntésekben, nem hagyott figyelmen kívül semmilyen tényezőt. Törekedett minden lehetőség megragadására és a saját akaratának a szolgálatába állítására!

Nem gondolnám, hogy ő lenne az a valaki aki a főemberek társaságában olyasmiket ismételgetett volna gyakran, hogy "-Erre nem gondoltam"

Vagy.

"-körültekintőbben kellett volna hozzá állnom ehhez!"

Mindenki lemérheti magát egy egy sikeres ember mellett.

Meg kell vizsgálni önmagunkat a beszédünk alapján. 

Ha gyakran hagyja el a szánkat efféle sopánkodás akkor meg kell változtatni néhány napi odafigyeléssel és fegyelmezéssel a gondolatainkat, hogy a fentiekben leírt beszédeknek, nyavalygásoknak, sajnálkozásoknak ne kelljen elhagynia a szánkat!

Persze lehet mondani, hogy könnyű a királynak, hiszen az ő hátterében eleve ott áll egy Isteni segítőerő, és ott vannak a tanácsosai és a szakemberei.

Heteken és hónapokon át vizsgálhattak, minden lépésük utólagos következményét, meg akár a kapzsiságaiknak sem kellett parancsolniuk, mint egy egyszerű közembernek mai napság.

Viszont az igazság ezzel szemben az, hogy mai napság ugyanolyan fontos támogatókkal, tanácsadókkal, és szakértőkkel beszélni egy egy döntés meghozatalánál, mint régen.

Korábban is voltak bukott királyok és közemberek, és most is vannak. Van recept a bukások és a kudarcok elkerülésére. Fájó tényként azért elmondom kedves lustább érdeklődök számára, hogy ha körül vesznek az ellenségek akkor a szorult helyzetből a megoldásig bármely utat is kell bejárnunk az harcokon keresztül fog vezetni. A célok elérése pedig mindig győzelmeket jelent. Ezért is kell a lehető legtöbb embert a harcokba a mi oldalunkon beállítani, sőt eleve eltökélt szándékunkhoz Isten szimpátiáját is megnyerni.

Egy huszadik századi orosz gondolkodó szerint "Vagy van Isten, vagy nincs. Mindkét lehetőség ijesztő!"

Ha nincs az azért ijesztő, mert akkor hamar találkozik az ember olyan élethelyzetekkel amiben egyszerűen egyedül marad és tudja jól, hogy nem oldhatja meg és károkat kell szenvednie. Esetleg még az élete is lehet a tét.

Ha meg van akkor azért ijesztő, mert az ember minden céljai és törekvései között akadhat olyan ami ellenkezik Isten akaratával, tetszésével és ellentétes ügyeivel. Ezekben az ellentétes célokban mindig biztos kudarcok várják az embert. Sokszor az élete munkája nullázódik le. És van-e erő az ujjra kezdésre?

Érdemes-e imádkozni az anyagi áldásért?

Lehet, hogy azok az embertársaink, akik nem hisznek Istenben, úgy gondolják, hogy az ima felesleges, különösen gazdasági területen, de ez nem így van. Az evangéliumban vannak olyan csodák, amik arról tesznek bizonyságot, hogy Isten tud – és akar is – anyagi forrásról gondoskodni. Ez a gondoskodása akkor tud megvalósulni, ha az illető ezen a területen is együttműködik Vele.
A kenyérszaporítás és a csodálatos halfogás története is azt bizonyítja, hogy Isten az anyagi javak fölött is Úr, és befolyást tud gyakorolni az ember életének ezen a területén is. Az anyagi életre vonatkozó imának, kérésnek tulajdonképpen az a célja, hogy Isten kedvező módon avatkozzon be az anyagi javak elosztásába. Higgyetek abban, hogy Isten ezt a területet sem nézi közömbösen, hanem az anyagi életben is – ahogy az élet más területein is – be akarja bizonyítani, hogy Ő Úr, és a megváltása erre vonatkozóan is érvényben van.

A menny gyógyító hangja

Piros, zöld és kék karácsonyi fények tükröződtek halványan a zongora fényes felületén, ahogy ujjaim végigszaladtak a jól ismert billentyűkön. Klasszikus zongoristaként szívemet mindig felröpítették a zene szárnyai. A zenei hangok, amelyek bensőmben fakadtak és az idegpályákon át az ujjbegyeimig terjedtek, már azóta örömöt hoztak, mióta zsenge hétéves koromban először kezdtem zongorázni.

Azon a napon azonban a lelkem még magasabbra szárnyalt, mint általában. És miért ne? Nasir és én boldog házasok voltunk. Első gyermekünk biztonságban rejtőzött a szívem alatt. Életem melódiája oly gyönyörű volt, hogy úgy tűnt, semmi - de semmi - nem tudja tönkretenni. Egyszerűen hagytam, hogy az öröm átáradjon a billentyűkre.

Még akkor is, amikor éppen nem zongoráztam, örömtelien lebegtem az ünnepi időszakban. Egyik decemberi nap észrevétlenül folyt át a másikba. Mindaddig, míg nem egy délután, amikor megszólalt a telefon, és egy tollért meg jegyzettömbért nyúltam, hogy lejegyezzek egy üzenetet. Furcsán és megmagyarázhatatlanul, a kezem nem engedelmeskedett. Ráncolt szemöldökkel és összeszorított állkapoccsal erőlködtem, hogy az „A" betűt megformáljam. Nem ment. Túl sokat gyakoroltam volna?

Biztosan nem. Amikor tinédzser voltam, órákon át gyakoroltam naponta. A középiskolában a Royal Conservatory-be (Királyi Konzervatórium) jártam, hogy zenei diplomát szerezzek, és számtalan órát töltöttem a billentyűzeten. Szerepeltem koncert termekben és kávéházakban, templomban és esküvőkön. Ennek ellenére, a zongorával töltött éveim során soha ehhez hasonló nem történt.

Szenteste, 1991-ben, egy klinikára igyekeztem. Ott az orvos visszautalt a családi orvoshoz, aki sok időt töltött azzal, hogy műszereket mozgatott le-fel a karjaimon és lábaimon. A vizsgálat után felkapta a telefont, és felhívott egy másik orvost, mielőtt elküldött a sürgősségi osztályra, további vizsgálatokra.

„Teste bal oldala gyengébb, mint a jobb" - magyarázta az orvos. „Nem úgy reagál, mint a jobb oldal."
„Ez mit jelent? - kérdeztem.
„Nem vagyunk biztosak" - ismerte be. „Lehet agydaganat vagy vérrög. Azt akarom, hogy karácsony után menjen el a főkórházba Torontóban további vizsgálatokra."

A következő vizsgálatok során volt ágyék felszúrásom, és elvégezték agyam EEG vizsgálatát. Semmi sem volt meggyőző, és az orvosok nem voltak hajlandók elárulni nekem, mire gyanakodtak. Úgy érezték, hogy a végleges diagnózist MRI-vel lehet elkészíteni, de arra a vizsgálatra várnom kellett, amíg a kisbabám megszületik.
Nem sokkal ezután Nasirral a Pláza bevásárlóközpontban sétáltunk, amikor összeestem. Bal kezem meggörbült, mint egy karom, ahogy a teljes bal oldalam görcsbe rándult. Nasir besegített a kocsiba, és megpróbálta kiegyenesíteni a kezem. De az nem volt hajlandó megmozdulni. Egy idő múlva végül kiengedett.

Testem elárult

Hetek múltak, és téli vihar söpört át Torontón, hófúvásokkal takarva be házunkat. Nasir üzleti ügyben Londonba repült, és én, egyedül a hátborzongatóan csendes házban, figyeltem, ahogy az üzenetrögzítő ki-be kapcsolt minden áramkimaradásnál. Dideregve kibújtam az ágyból, hogy ellenőrizzem a termosztátot. Egyik pillanatban még mentem lefelé a hallba, a másikban neki estem a falnak. Nem tudtam járni úgy, hogy ne dőltem volna oldalra, és el ne estem volna. Mi történik velem?

Furcsa tüneteim folytatódtak - voltak jobb napok és voltak rosszabbak - 1992. május 3-ig, amikor megindult a vajúdás, és rengeteg vért vesztettem szülés közben. Fiúnk, Matthew James, úgy szakadt ki a világra farfekvéssel. Nem volt idő epidurálásra, vagy a fájdalom gyógyszeres csillapítására.

Mindenki úgy gondolta, hogy az azt követő könyörtelen fájdalmat a szülés traumája okozta. Csak napok múltán jöttek rá, hogy medence vérrög keletkezett, és nagy sietve a sebészetre vittek. Egy kéthetes kórházi kezelés után hazatértem, ahol Nasir anyaként és apaként szolgált fiunknak. Én egyszerűen túl gyenge voltam, hogy segítsek.

Szemek a látásra

Egyéb tünetek mellett, Matthew születése után, kezdtek problémáim lenni a látásommal. A probléma egy ideig hol erősödött, hol gyengült, de kicsinyenként egyre rosszabb lett, mígnem az orvosom úgy döntött, elküld egy neurológushoz.

„Takarja le a szemét, és olvassa el ezt a betűt!" - mondta a neurológus.
„Doktor úr, én nem látom a betűt" - válaszoltam sóhajtva. „Nem látom a táblázatot. Még önt sem látom."
„Jól van," - válaszolt az orvos - „elindulok ön felé. Szóljon, amikor lát engem."
„Doktor úr, tudom, hogy most előttem van. Nem látom önt, de érzem a leheletén a narancsot, amit ebédre evett."
Megerősítette, hogy látásom 80-90%-át elvesztettem.
„Nem tudom, miért van meglepődve" - mondta az orvos a papírjaimat olvasva. „Számítania kellene ilyen dolgokra."
„Miért?" - kérdeztem.
Nem válaszolt.

Mostanra már nem tudtam írni. Nem tudtam késsel vágni. Nem tudtam a távolságot megítélni, vagy vezetni. Nem tudtam zongorázni. Nem tudtam a gyermekágy lepedőjét behajtani, nem tudtam felvenni egy játékot, vagy gondját viselni a kisfiamnak.

Égetett a vágy, hogy lássam a kisfiam. Nasir az ölembe tette, én meg addig fordítottam a fejem, amíg meg nem pillantottam egy tűhegynyi fényt aprócska arcán. Matthew! Megpróbáltam megsimogatni az arcocskáját, de nem éreztem bőrének puhaságát.

1992. novemberében egy MRI vizsgálat megerősítette diagnózisomat: sclerosis multiplex. Nasir és én döbbent hitetlenségben ültünk, miközben a St. Michaels Kórház vezető neurológusát hallgattuk. Elmagyarázta, hogy az idegek a testünkben olyanok, mint a villanyzsinór. Az idegszálak borítóját mielin hüvelynek hívják. A sclerosis multiplexes betegekben a mielin elkopik, miáltal az idegszálak védtelenek maradnak. Amikor érintkeznek, az olyan, mint amikor két forró villanydrót rövidzárlatot okoz. „Kedvesem, amit nem tudunk erről a betegségről, az sokkal több, mint amit tudunk" - mondta. „Kap tolószéket és katétert."
26 éves voltam.

Állásfoglalás

Mielőtt összeházasodtunk, Nasir majdnem azonnali gyógyulást tapasztalt az övsömörből. Én is azonnali gyógyulást akartam, de hónapokig imádkoztunk, és hittük, hogy Isten meggyógyít, és az állapotom csak romlott. Ennek ellenére, sohasem foglalkoztunk azzal a gondolattal, hogy lehet, hogy nem gyógyulok meg. Jézus mindig meggyógyított bárkit, aki hitte, hogy meg fogja gyógyítani. Az Újszövetség efelől nem hagy kétséget. Amennyire tudtam, hittem a gyógyulásomban. De nyilvánvalóan nem tudtam eléggé.

Csak egy megoldás volt. Bele kellett mélyednem a gyógyítással kapcsolatos bibliai igazságokba, amíg az szemmel láthatóvá nem válik. Mivel nem láttam olvasni, szükségem volt a témával kapcsolatos kazettákra. De az meg lehet, hogy drága volt, és házasságunkban most először a pénz „hiánycikk" volt.

A vállalatot, amelynél Nasir dolgozott, rosszindulatú átvállalással kivásárolták. Amikor az új tulajdonosok eltávolították a cég csúcsvezetőit, Nasir elvesztette állását. Nagyon kevés pénzünk maradt karácsonyra, de ő fogta mindazt, ami volt, és az egészet gyógyító kazettákra költötte. Talált egy kiárusító dobozt, amelyben a kazettáknak csak egy dollár volt darabja. A spórolt pénzen vett egy folyamatosan lejátszó magnót. Felállította az ágyunk mellé úgy, hogy halljam Isten Igéjét a gyógyulásról napi 24 órában.

Minden vasárnap, akármilyen lehangoló is volt az állapotom, Nasir igyekezett elvinni engem és a kisbabánkat a gyülekezetbe. A második padon ülve nem láttam tisztán a pásztort. Amit hallottam, nem tudtam emlékezetemben megtartani. Végül már arra is képtelen voltam, hogy egyenesen végigüljem az istentiszteletet. Felmásztam egy padra, és lefeküdtem. Dicséret és imádás alatt nem tudtam felemelni a karjaim. Nem tudtam a kezem felemelni. Így hát felemeltem a kisujjam Isten imádására.

Egyik veszteség a másik után

Az, hogy elvesztettem a testi funkcióim feletti uralmat, borzalmas volt, de az emlékezetem elvesztése még rosszabb volt. Kanadában, Svájcban és Németországban nevelkedtem. Beszéltem angolul, egy keveset németül, görögül és franciául. Néha most már a legegyszerűbb angol szót sem értettem, és a beszédem elmosódott lett.

Egy alkalommal megszólalt a telefon, és én vettem fel. Amikor letettem, Nasir megkérdezte, ki telefonált. „Senki sem telefonált" - mondtam. Másodpercek múltán már nem emlékeztem a beszélgetésre. Ápolónők jöttek, hogy megfürdessenek, és segítsenek Nasirnak, hogy gondunkat viselje nekem meg a kisbabánknak.

1993. novemberére elvesztettem testem bal oldalán az érzékelést. Gyakran az agyam üzeneteket küldött, hogy a bal lábam viszket. Mivel képtelen voltam érezni, hogy mit csinálok, lyukat vakartam a bőrömön. A cipőmbe leszaladó vér volt az egyetlen jelzés számomra. Egyszer először a bal lábammal léptem bele a forró fürdőbe. Fogalmam sem volt, hogy megégett a lábfejem és a lábszáram, amíg a jobb lábam hozzá nem ért a vízhez.

Végül már olyan gyenge lettem, hogy nem tudtam az ágyban megfordulni.

Imádkozott értem Nasir, és imádkozott értem a pásztorom. Addig hallgattam a gyógyító kazettákat, amíg már fejből tudtam őket. Hittel kimondtam Isten Igéjét. Ahogy teltek a hetek, új látások kezdtek derengeni bennem. Felfogtam, hogy amennyire szükséges megvallani Isten Igéjét, annál csodálatosabb, amikor Isten szól hozzám. Azt is felfedeztem, hogy nem vehetem át gyógyulásom Nasir kijelentéséből. Nem gyógyulhatok meg senki más kijelentésén keresztül. Az én kijelentésemnek kell lennie azért, hogy létrehozza az én gyógyulásomat.

Kérdések anyám halálával kapcsolatosan

Ahogy szívemet vizsgáltam, rájöttem, hogy vannak olyan hitelvi kérdések, amelyeket sohasem döntöttem el igazán. Egy felekezeti egyházban nevelkedtem, amely a leplezetlen igazságot tanította az üdvösségről. De azt is tanították, hogy Isten teszi az embereket beteggé, hogy megleckéztesse őket. Azt tanították, hogy nem mindig az Isten akarata, hogy gyógyítson. Azt tanították nekem, hogy a gyógyítás elmúlt az első apostolokkal.

Mi az igazság?
Intellektuálisan hittem, hogy gyógyítás ma is van, de valami belül még mindig ezt sikította: „Várj egy percet! Anyám belehalt a rákba, noha imádkoztunk érte!"

Mást mondott a szívem és mást a fejem. Megértettem, hogy a pusztán mentális beleegyezés soha nem gyógyít meg, vagy nem hoz győzelmet. A szívemben kellett elrendezni a gyógyulást.

Pontosan ez az, amit elhatároztam, hogy megteszek. Gyenge, vak és testem bal oldalát érezni képtelen voltam, de addig hallgattam Isten Igéjét, amíg már kétség nélkül tudtam: Jézus kifizette az árat a gyógyulásomért 2000 évvel ezelőtt. Az, hogy most már ez a kijelentés az enyém volt, gyökeresen megváltoztatta a kilátásomat. Többé nem úgy láttam magam, mint egy beteg embert, aki megpróbál meggyógyulni. Ehelyett - a Kereszten történtek miatt - úgy láttam magam, mint egy gyógyult embert, aki megparancsolom a betegségnek, hogy hagyja el a testem.

„Még ha nem is látok rendesen, és nem tudom leemelni a lábam az ágyról, ez nem változtatja meg azt a tényt, hogy 2000 évvel ezelőtt meggyógyultam!" - jelentettem ki. „Még ha nem is tudom rendesen felemelni a karjaim, nem várok arra, hogy meggyógyuljak, meg vagyok gyógyulva."

„Ha holnap felébredek, és nem látok, nem érzek, nem tudok beszélni, mozogni és állni - akkor is hiszem Isten Igéjét, amely azt mondja, meggyógyultam ... akármit is mond az orvos." És nemcsak mondtam a szavakat, hittem is azokat.

Egy újabb támadás

Ahogy folytattam a hit nemes harcát, más értékes leckéket is tanultam. Például, felfedeztem, hogy az ördög nem tisztességesen játszik. Irgalmatlanul zsákmányul ejti gondolati életünket. Állandóan bombázta elmémet tolószékes képemmel. Víziókat villantott fel elmémben a temetésemről. Belső képeket adott arról, hogy valaki más neveli fel a gyermekemet.

Megértettem, amit soha azelőtt, hogy miért mondja nekünk a Biblia, hogy minden gondolatot foglyul kell ejtenünk Krisztusnak engedelmeskedve. Egy ilyen csatában ez élet-halál kérdése. Nem volt könnyű foglyul ejteni azokat a gondolatokat, de úgy döntöttem, mindenképpen megteszem. Amikor láttam magam tolószékben ülni, csatornát váltottam az elmémben, és ahelyett teniszezni láttam magam. Kicseréltem a temetésem vízióit olyan képekkel, amelyeken megint klasszikus zongorán játszom. Újra és újra elképzeltem magam, ahogy szaladok, és játszom Matthewval.

Azt is tudtam, hogy szükségem van egy bibliai ígéretre, amelybe belekapaszkodhat a hitem. Az egyik jól ismert ige a gyógyulásról az I. Péter 2:24, így szól: „... akinek sebeivel gyógyultatok meg". Mivel anyám ezt az igét vallotta meg, és meghalt, nem tudtam hittel megragadni, így kértem Istent, hogy adjon nekem másikat. A II. Krónika 16:12 - 13-hoz vezetett. „És megbetegedék Asa, királyságának harminckilencedik esztendejében lábaira, annyira, hogy igen súlyos volt az ő betegsége; mindazáltal betegségében is nem az Urat keresé, hanem az orvosokat. És elaluvék Asa az ő atyáival, és meghala királyságának negyvenegyedik esztendejében."

Annak ellenére, hogy Asa meghalt, ez a kép rengeteg hitet adott arról, hogy hogyan éljek. Ez lett a megvallásom: „Én, Anita, Téged kerestelek, Uram, az orvosok helyett. Ezért én, Anita, életemnek huszonhatodik évében nem fogok elaludni anyámmal. Én fel fogom nevelni a gyermekemet. Én sétálni fogok a háztömb körül. Én teniszezni fogok."

Elhatároztam, hogy semmit sem tehet az ördög, hogy megállítson. Én valóban újra élni fogok.

Több mint pusztán szellemi éhség

Időközben az Úr életem más fontos területeiről is szólt hozzám. Foglalkozott velem olyan bibliai kérdésekkel is, mint a meg nem bocsátás. Ugyancsak foglalkozott velem természetes dolgokkal kapcsolatban is, mint például az étrendem. Kezdtem észrevenni, hogy állandóan éhesnek éreztem magam, de semmi sem elégített ki. Egy nap az Úr azt mondta nekem, hogy képzeljem el magam egy élelmiszerboltban, ahogy fel-alá járkálok minden egyes folyosón. Megkérdezte, mire vágyik a testem. Akkor éppen január volt Kanadában, és a testem egy érett, lédús őszibarackra vágyott. Még ha éppen őszibarack szezon is lett volna, képtelen voltam autóval kimenni a piacra, hogy vegyek egyet.

„Mi egy őszibarack?" - kérdezte tőlem az Úr.
„Vitaminok!" - értettem meg. Az Úr azt mutatta meg nekem, hogy a testemnek bizonyos vitaminokból és ásványokból hiánya van, így tanulmányoztam, mire lehet szüksége. Aztán ennek megfelelően megváltoztattam az étrendemet.

Imádkozás közben Isten ezt a szót adta nekem: „aminosavak". Nasirnak pedig ezt a szót adta: „protein."

A mielin hüvelyt tanulmányozva felfedeztük, hogy aminosavakból áll, amelyek a protein számára építőtömbök. Elkezdtem szója protein italokat inni, és úgy feltöltődtem energiával, hogy éjjel nem tudtam aludni.

Látóképességem teljesen visszatért. Potyogott a könny az arcomon, ahogy kisfiam kék szemébe néztem. Nevettem, elámulva azon, mennyire megnőtt.

Testem engedelmeskedett Isten Igéjének.

Szívesen mondanám, hogy a csata gyorsan eldőlt a javamra. De nem. Nasir és én hitben álltunk a gyógyulásomban két és fél évig. Testemben a változások olyan fokozatosak voltak, hogy fel sem fogtam akkor, hogy zajlanak. Ahelyett, hogy egy támadás három hónapig tartott volna, csak két hónapig tartott. A következő támadás talán csak egy hónapig tartott ... aztán hetekig és napokig. Mígnem végül megértettem, hogy minden tünet eltűnt.

Valamikor 1994. tavaszán, miután győzelmet arattam, életem melódiája teljesen helyreállt. A nap melegen sütötte az arcomat, ahogy Matthew összecsukható gyermekkocsiját a parkba toltam, és figyeltem, ahogy alszik, és mosolyogtam, amikor egy pillangó megcsókolta kis fejét, aztán tovatáncolt a szélben. Amikor Matthew felébredt, karomban tartottam, és beleültem egy hintába, egyre magasabbra és magasabbra lökve magunkat, amíg mindketten nevettünk az örömtől. Hazaérve felkaptam egy teniszütőt, és éreztem erős súlyát a kezemben. Ideje, gondoltam. Ideje élvezni életem minden pillanatát.

12 éve annak, hogy a sclerosis multiplex elerőtlenítő traumája elhagyta testem. Azóta a sclerosis multiplexes betegek szemében látható egyetlen tipikus kóros elváltozást sem találtak az enyémben. Egy autóbalesetet követően egy újabb MRI vizsgálatom is volt. Nem maradt kóros elváltozás sem az agyamban, sem a gerincagyban.

Az orvosok szerint a terhességem váltotta ki a betegséget. Azt mondták, köttessem el a petevezetékeimet, és sose legyek újra terhes. Alig egy évvel a gyógyulásom után, követtem az Úr buzdítását, hogy legyen még egy gyermekem. Normális terhességem volt, semmi jele a sclerosis multiplexnek, és második fiúnk, Josiah, épen és egészségesen született.

Nasir egy azonnali gyógyulást kapott, az enyém két és fél évbe telt. De a lényeg az, hogy Isten mindkettőnket csodálatos módon meggyógyított. Mindenki azonnali megnyilvánulást akar, de nem mindig így működik. Tényként tudom, hogy ha inkább hittem volna tüneteimnek, és inkább hallgattam volna a tüneteim szavára, mint Isten ígéreteinek szívemben csengő hangjára, sosem gyógyultam volna meg. Azt is tudom, hogy ha időkorlátot szabtam volna ki Istenre, könnyen el is szalaszthattam volna az én csodámat.

Tulajdonképpen nem csak a csodámat szalasztottam volna el; elszalasztottam volna az életem, a gyermekeim, a szolgálatom és a házasságom. Ezt mind el akarta lopni tőlem a Sátán. De 2000 évvel ezelőtt Jézus előre nézett, és látta az én szükségemet. Ő szenvedte el a sclerosis multiplex korbácsütését a kereszten. Teljesen kifizette az árát.

Ma ujjaim táncolnak a zongorám billentyűin, ahogy Nasir, Matthew és Josiah körém gyűlnek, és hallgatnak. A szívemből hangjegyek fakadnak Isten dicséreteként, s aztán kilövellnek az idegeken át az ujjbegyeimig, ahol elengedem őket, mint hangokat. Minden hangjegy, minden pillanat, minden hang egy csoda. Minden lélegzetvétel, minden reggel, minden nap ajándék.

Amikor Isten létbe szólította a világot az Ő hangjával, az egész világegyetem megtelt az Ő szeretetének zenéjével. Azok a zenei hangok még mindig visszhangoznak Igéjén keresztül, gyógyulást hozva bárkinek, aki igazán figyel, és hisz. Amikor az igazságnak ezekre a hangjegyeire hangoltam fülemet, és hagytam, hogy hangosabban szóljanak hozzám, mint a tüneteim, a pokol egyetlen démona se tudta visszatartani az én csodámat.

Azóta, hogy az a csoda megtörtént, évek jöttek és mentek, de Isten isteni zenéje még mindig szól ... és ha hajlandó vagy csak a menny gyógyító hangjára hallgatni, a csodák teveled is megtörténnek.

Fordította: Horváth Letícia