A szolgálat és a szolgáltatás.
| Mózes V. könyve:18:1 |
És ez legyen a papoknak törvényes része a néptől, azoktól, akik áldoznak akár ökörrel, akár juhval, hogy a papnak adják a lapockát, a két állat és a gyomrot.
Amikor a pusztai vándorlás első szakaszában Isten a parancsolatait kinyilvánította A népe felé, nagyon bölcsen Izrael két fiának, Lévinek és Simaonnak leszármazottait az ő atyoknak Izraelnek áldása miatt:
- 5
- Simeon és Lévi atyafiak, erőszak eszközei az ő fegyverök.
- 6
- Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyűlésükkel ne egyesűljön dicsőségem, mert haragjokban férfit öltek, s kedvök telve inát szegték az ökörnek.
- 7
- Átkozott haragjok, mert erőszakos, és dühök, mivel kegyetlen; eloszlatom őket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben.
Nem adta a többi nép közé, hogy a világi teendőiket végezzék és boltoljanak, termeljenek, vagy háborúskodjanak.
Az ő feladatkörük az Isten előtt való szüntelen szolgálat volt.
Isten elé vitték az emberek ügyeit.
Komoly államügyekben kérték Isten útmutatását.
Ellenséges támadásokat védtek ki az imájukkal, mikor odaszánt volt a nép és a lévita sereg.
Ebben a szüntelen szolgálatban generációról generációra álltak Isten jelenlétében.
Az igazán odaszánt papok lettek a leghíresebb próféták.
Nem csak Illés, Elizeus, Náhum voltak az Úr nagy hírnökei, illetve cselekvő kezei akik által folyó vált ketté. vagy balta úszott a vízen, megszaporodott az olaj, megjelentek az angyalok, feltámadtak a halottak.
Hanem akár eunohok, államférfiak, vagy paraszti sorból kikerült hithősök is részeseivé válhattak Isten beavatkozásainak a földi eseményekbe, ha tiszta szívvel oda tudták magukat adni az Úr keresésére.
Igen-igen fontos szolgálat tehát minden szempontból nézve az Istenkeresés.
Isten akarata pedig az volt, hogy az örökségükből kitagadott Simeon és Lévi fiak az ígéret földjének megannyi áldását magukhoz tudják venni, és ha nem az által, hogy részük és örökségük legyen a földön területileg akkor a nép és Izrael egészéért végzett munkájukból részesedjenek áldásokban.
Lévi fiai tehát szigorú törvények és papi rendtartás szerint éltek. Abból az áldozatból ettek amit Isten meghatározott az ő számukra.
Szolgálatuk gyümölcse pedig az lett, hogy ha elfordult a nép a helyes útról akkor a rájuk következő csapások következményeitől az ő közbenjárásuk megmentette őket.
Megmentette az embereket aszályoktól, éhségektől, anyagi csődtől. Biztos vagyok benne, hogy sok olyan történet fordult elő Izraelben amit nem jegyeztek le az ószövetségben, és az olaj megszaporításához, vagy az Illés idején történt pogácsa megszaporodásához volt hasonló.
Anyagi csodák, hadi csodák, politikai fordulatok voltak még a babiloni fogság idején is amikor ezek a közbenjárók imádkoztak.
A munka valóban sok egy egy országért folyó imában is. Sőt egy egy városban is kiapadhatatlan a sok ok amiért Isten elé kell állni.
Ennek megfelelő ellátást is biztosított Isten ezeknek a lévitáknak.
Voltak évek amikor a léviták éheztek.
És ahogy bánt az Úr munkásaival a nép, úgy szaporodott az országban a gond is.
Annál nagyobb volt az ellenséges erők ereje, annál nagyobb volt a bálványimádás miatti csapások sora a gazdaságban és az üzleti életben.
Volt mikor a vezetők nem akartak az írásokra hivatkozó papokra hallgatni és szándékosan nem tartották be a rabszolgák elengedésének idejét, vagy az adósság elengedésének idejét. És ahelyett, hogy az adósságok behajtása által nagyobb gazdagságra jutottak volna, vagy a rabszolgáik munkája miatt teljesebb lett volna a családi jövedelem, egyre több bajt és gondot kellett orvosolniuk.
Persze nem csak régen volt ez így.
Meg lehet nézni azokat a gyülekezeteket ahol nem áll valaki állandóan az Úr előtt az ő akaratának kinyilvánításáért, vagy csodákért, gyógyulásokért, gazdasági kiegyensúlyozottságért, védelemért, táplálékért.
Ott sok a nagyszájú hősködő, aki a jogait, akaratát, elképzelését akarja végrehajtani. Ott sok az ember aki le akarja váltani a pásztort.
Olyan helyeken egy ponton megreked a növekedés.
Beáll a vallásosság taszító atmoszférája.
Leépülnek a szolgálatok.
Nehézzé válnak az Istentiszteletek.
Nyűg, izzadtságszag és erőlködés lesz az egész Istentisztelet.
Ha a pásztort nem tartja jól a nyáj, ha a legelőn hízott bárány, a gyapját, és a tejét és a húsát nem adja a pásztornak.
Ott a pásztor elerőtlenedik és a szolgálatok is elsorvadnak.
Ott eljönnek a nyájra a ragadozó farkasok és a pásztor az erőtlenség és a szolgálatok hiánya meg a támogatás hiánya miatt nem tudja a nyájat megvédeni.
Egy pásztor mindíg a legeltetéssel van elfoglalva.
Kezeli a nyájat.
Hol megtérést vezényel le ujj tagoknak. Vagy régi megtévedteket vezet vissza a legelőre a többiek közé.
Hol ragadozó farkasokat tart távol a nyugodtan legelő nyájtól.
Van úgy, hogy magával az ördöggel vív meg.
A nyáj nem engedheti meg magának, hogy ne járuljon hozzá a pásztor jólétéhez a saját jóléte érdekében.
És kell, hogy ebből az anyagi áldásból ami a gyülekezet Istentől kapott áldása és részesedik belőle a tized törvénye által a pásztor abból a terelőkutyák a pulik, és a védelmezést szolgáló komondorok is részesedjenek.
A magyar munkakutya fajták közül a puli a legemberbarátibb. Kezes jószág aki feltétlen rajongója a pásztornak. A pásztor hangjelzései szerint tereli egy útra,, vagy egy oldalra, vagy ketté választja a nyájat.
Kihajtásnál és összeterelésnél, sőt a figyelem megosztásban is igen hasznos, mivel az idegrendszere úgy van megteremtve, hogy mindíg éber és minden nesz és zaj érdekli. Hallása és szaglása igen jó.
A Komondor pedig a puli bizonyos jelzéseire, és a pásztor parancsára megy neki rablónak, farkasnak és minden más veszélynek.
Sok szolgálat van tehát a nyáj körül és sok területet kell lefedni ami nem is egy embert igényel, hanem egy csapatot. a berendezéstől kezdve a dicséret szolgálaton át a hangosításon keresztül a rendezvények lebonyolításáig.
Minden szolgálónak akik az úr szolgálatát végzik hivatalosan, jár is a szolgálat gyümölcséből.